Viki vendégváró sajtos rudacskái

A tegnapi dolog nagyjából megoldódott: megkerült a Lelkem. Éjjel fél 12kor nem bírtam tovább és felhívtam, hogy értem én, hogy jó a party, de mégis, kicsit sem hiányzom? És hát az lett a válasz, hogy elaludt. Szerintetek??? Mennyire hihető, hogy egy "állati partyn" egy kanapén elalszik és éjfélkor én keltem fel? Vagy ha attól volt, hogy délelőtt dolgozott és hát evett és egyből mentek az évezred bulijára sok lehetett? Hát mindegy... a haverja, aki meghívta és aki este 9kor elment, ő simán otthagyta és állítólag elindult gyalog haza (cirka 15 km). Tudom, hogy én vagyok a merev gondolkodású, de úgy elmenni valahova, hogy fogalmad sincs, hogy érsz haza - már nem az én világom, de igazából sosem volt az. 

Az egyetlen pozitívum a napban: megsütöttem tegnap nagy szenvedésem közepette Viki péntek esti vendégváró sajtosrudacskáit.

Kell hozzá:

• 80 dkg liszt
• 4 tojás sárgája
• só
• 30 dkg reszelt sajt
• 1 pohár tejföl
• 5 dkg élesztő
• 2 RAMA

Minden attól függött, hogy a csomagolás alapján lejárt élesztőm működik-e. Mert ha nem, akkor nem lesz rudacska, csak sütés nélküli továbbszenvedés. Úgyhogy egy kis cukorral felfuttattam egy kevés tejben tesztelni, de szerencsére működött, így mehettek a tálba a hozzávalók. A sóból beledobtam 2 csapott teáskanállal, az élesztőt is beleraktam az egész kockával, mert a maradék úgysem jó már semmire, és a sajtot sem sajnáltam belőle - a 21 dkg-os egységcsomagot simán belereszeltem a tésztába, mert mi úgy szeretjük. Összegyúrtam és amíg a káoszt - amit addig teremtettem a konyhában - meg nem szüntettem, addig pihent a tészta. Majd kinyújtottam, megkentem a tojásfehérjével a tetejét és reszeltem rá további sajtmennyiséget és derelyevágóval szétszabdaltam. Rá tepsire és 200 fokon megsütöttem őket. 

Kiccsaládom szerint ez megint "nagyon szarul sikerült", így már tényleg csak a maradékot tudtam lefényképezni és azt is futtában.

Köszi csajszik a pénteket :) Nagyon jó volt! Ja és azért a tegnap további pozitívumai a gyűrűm és a hálóingem... azoknak viszont tényleg örülök :)

Blog újratöltve...

Hát nem tegnap volt, hogy megírtam az utolsó bejegyzést... alapvetően az időhiány miatt nem jártam erre, de egyet be kell vallanom. Nekem nem ez volt az életem, egyáltalán nem volt napi rutin, hogy írjak valamit, mégis hiányzott. Hányszor (de hányszor) gondoltam rá, hogy ezt is le kéne írnom... meg ezt is, meg ez is de jó, de mégis azért ragadtam újra billentyűzetet, mert a mai napom megint csak érdekes - de őszintén megvallva, inkább szomorú volt... vagy feszült?!

Tegnap megint klábest volt - K nélkül. Nagyon jó este volt: jókat nevettünk, a társaság remek volt, a fiúkák édesek, a virslisaláta-variációk finomak, a pálinkák isteniek - és a klasszikus narancs sem volt rossz :) Nem ittunk keveset, de reggelre semmi bajom nem volt, sőt viszonylag időben, fél 8-kor fel is ébredtem. K délelőtt dolgozott, így nem kommunikáltunk délelőtt, de délután hívott, hogy már megy is tovább buliba. Az igazság az, hogy csütörtökön már szóba került, hogy lesz ez a buli, de itt nem a vendéglátó hívott meg x embert, hanem közölte a baráti körével, hogy szóljanak akinek akarnak. Na és így történt, hogy egy körrel később mi is hivatalosak lettünk a partyba. Nekem a lelkesedésem nem volt túl magasbaszálló, de K örömmel fogadta már akkor a meghívást és ma el is ment... és azóta egyszer hívott, hogy milyen jó a buli. Na és itt jön a gondom... 

Szögezzük le előre, hogy nem az a probléma, hogy elment... legyünk őszinték, nem lenne túl racionális azt hinnem, hogy folyamatosan rám gondol. Megbeszéltük, hogy nem hívom - miért tenném, de mégis hívjon, ha gondolja. Titkon azt hittem, többször hív, de duán 4kor kaptam egy telefont, hogy mekkora állati party van és milyen jó... azóta semmi, pedig már este fél 11... És itt jön, ami saját magamat is meglep magamban - ejj de szépen fogalmaztam: soha nem volt olyan, hogy féltékeny lettem volna, se rá se másra... de egyszerűen ma csak ezért már shoppingoltam, főztem, sütöttem, hogy eltereljem a gondolataim arról, ő hol is van és mit is csinálhat... fogalmam sincs, mi ütött belém. Mi a fene van ilyenkor a nőkkel??? Miért érzem ilyenkor szarul magam? Én mondtam le a partyt, én nem mentem el, mégis akkor miért érzem úgy, hogy cserbenhagyott? És ez az egész délutánomra rányomta a bélyegét. És tényleg nem az a baj, hogy elment, nem is arról van szó, hogy vajon megcsal-e mert tudom, hogy nem, csak egyszerűen az, hogy jól érzi magát nélkülem - nagyon jól. És itt jön a szép a sztoriban: én nélküle pénteken éreztem istenien magam. És ennek elvileg egy jó dolognak kéne lenni - tényleg így gondolom, hogy nem csak együtt kell mindennek jónak lennie, kell tudnunk külön is szórakozni, mégis miért érzem cefetül magam ettől?

A mai mérlegem a következő:

• 1 rózsaszín köves, ezüst gyűrű
• 1 szexi hálóing
• 1 kis adag Viki féle sajtos rudacska
• torokfájás köhögéssel fűszerezve
• ...nagy adag unalom és egyedüllét

Vajon én változtam meg??? Vagy erősödtek bennem érzelmek, csak nem vettem volna észre...? Hát nem vagyok a mai napomra és erre a bejegyzésemre kimondottan büszke... :(

Honinak nyakkendőkötéshez mankó :)

Pénteki zumbára egy dologért mindenképpen érdemes volt elmennem: megkötöttem Honi férjének a nyakkendőjét. Másra úgysem voltam teljes mértékben képes. Én anno apától tanultam meg nyakkendőt kötni. Nem mondom, hogy profi vagyok benne, mert én évente egyet kötök meg kb, de csodálkoztam is, hogy elsőre ment. Bár nem sikerült szépen szerintem, de a célnak megfelelt. Azt az egyet nem tudtam, hogy honnan indítjuk, de mára már ezt is tudom: bal oldalon kell a vastagabbik felének lógnia. A művelethez egy kis segítség, így nem kell telefonban navigálnom a kezét ha legközelebb mosás után meg szeretnék kötni azt a gyönyörű vállalati emblémázott nyakkendőt:)

 

Kókuszos keksztekercs

Kókusz vagy keksztekercs... vagy ahogy Viki fogalmazott nagyon helyesen: kókiteki... ezt alkottam a tegnapi nap. A "sportsérülésem" miatt - hmmm, nagyon vagány, hogy vééégre ilyenem is van :) - rögtönzött szobafogságra vagyok ítélve... valóban csak akkor megyek le a 3. emeletről, ha már életek múlnak rajta. Tegnap egy ilyen esettel álltam szembe: anyának kellett alkotnom süteményt, csak hát konkrétan semmi sem volt hozzá itthon és ha más nem, ez valóban vészhelyzet. 

Általában ha kitalálom, hogy süthetnékem van, akkor nem kérek "engedélyt" anya konyhájának használatához, hanem nemes egyszerűséggel nekiesek a műveleteknek és amikor Éccsanya hazaesik a munkából - általában este fél 11kor, akkor szembesül a végeredménnyel és nagy örömmel esik neki lemeózni alkotásaimat. Pénteken viszont nagy bánkódva jött haza és szomorúan tapasztalta, hogy nincs keksztekercs a hűtőben... merthogy nekem mint egyetlen lány gyermeke éreznem kellett volna, hogy ő egész nap arra gondolt, hogy mire hazajön, egy rakat kókusztekercs várja majd otthon. De nem baj!!! csináljak neki szombaton :) Szerencsére megbocsátotta, hogy a telepátiás hullámait nem fogtam be pénteken, kárpótlásul összedobtam neki szombaton. 

A sütés nélküli édességek előnye elvileg, hogy gyorsan elkészülnek - persze, ha adott hozzá minden feltétel: az összes hozzávaló és az odafigyelő, éber cukrász térben és időben együtt helyezkednek el:). Milyen jó is lett volna... :) Kezdtem azzal, hogy pénteken kerestem recepteket a neten, hogy mit is csináljak másnap - még éjfélkor is kutakodtam, mire találtam egy nagyon szimpatikusat. Kiírtam a teljes adag receptet, mire találtam egy másikat, amiben baracklekvár is volt meg kávé... tiszta jól hangzott, így kitaláltam, hogy akkor legyen fele-fele adag... a II. számú versenyző receptjét már fele adaggal jegyzeteltem le és nagy betűkkel odaírtam az elsőhöz, hogy "FÉL ADAG!!!". Éééreztem én, hogy ez nem lesz ennyire egyszerű menet :). 

Reggel felkeltem és tudatosult, hogy darált keksz egy szem sincs a lakásban, ami nélkül talán nem sokra megyek a témában, sőt fogalmam sincs, hogy hol van a kókuszreszelék - már ha van egyáltalán -, így a vészhelyzetet felismervén felöltöztem és elmentem boltba vásárolni. Egy fél óra lefelé a lépcső... egy fél felfelé... meg még egy fél a boltban kavargás... egész gyorsan hazaértem :) Nekiestem: elővettem két bödönt és nekiálltam a szárazanyagokat kiméregetni és mikor tenném a rumaromát a pálinkába... hát nincs... van két üvegcse vanília aroma meg egy mandula (de minek????) de mintha az egyik sem rum lenne és így nem sokra megyek velük... na, gyors telefonálás apának fél 12kor!, hogy ha jön hazafelé a hegyről menjen be boltba rumaromáért. A második boltot kellett megjárnia, mire talált olyat ami nekem is megfelelt (mert minek vegyem meg a Lidlben az összecsomagolt aromákat 600ért, mikor nekem csak a negyede kell - citrom ugyan nem - úgyhogy átküldtem egy másik boltba). Nem mondom, hogy örült nekem és a remek ötleteimnek és még válogatok is :), így fél 1kor már neki is tudtam állni a műveleteknek. Ugye a tálba ki voltak mérve a fél-fél adag száraz anyagok... erre melcsi mit csinál???? Naná, hogy beleborítja az I. számú versenyző tekercs egész adagos tejét... hurrá!!!! Két választásom van: vagy megy az egész a kukába, mert ez az életben nem lesz szilárd cucc vagy belemérem a szárazakból is az elmaradt fél adagot... természetesen a második verzió maradt meg, mert nem dobálunk ki semmit, ha nem muszáj. 

Végeredmény az lett, hogy én akartam két kis rúd kókusztekercset és sikerült csinálnom 4et... 

Merthogy a II. számú versenyző fél adagja megfelelt az I. számú versenyző egészének mennyiségben - anyának keksztekercsmérgezése lesz :) Ja és még akkor nem lehetett tudni, hogy egyáltalán ehetők-e :) Mert ugye a legjobb az lenne, hogy van egy rakat tekercsünk, ami még rossz is :) Max lefagyasztjuk... gondoltam én kis naív. :) Jelentem, nem kell fagyasztani, de kimondható: a II. számú versenyző győzött... nem mintha a másik nem fogyna :) És felhívnám a figyelmet a bal alsó rúd "gyönyörű" feltekerési technikájára... csoda lett volna, ha sikerül :) kicsit gyors voltam és heves, így összegyűrődött belül a tekerés :)

Ezek után jöjjenek a szóban forgó receptek:

II. számú - nyertes - versenyző: (a recept innen) és ez a bő fél adag, a képen a felső kettő

• 25 dkg darált keksz
• 7,5 dkg margarin
• 6,5 dkg porcukor
• 2,5 dkg kókuszreszelék
• 3 ek kakaópor
• 0,5 dl kávé
• 0,5 dl rum - esetemben, mivel nincs ilyenünk én pálinkában elkevert rumaromát teszek mindenbe
• 3 ek házi baracklekvár
• tej az összeállításhoz

Ezeket összegyúrjuk a tejet óvatosan adagolva, nehogy túl lágy legyen. A hűtőbe betesszük pihenni egy fóliában.

Krém hozzávalói:

• 2 púpos ek liszt
• 1 dl tej
• 1 csomag vaníliás cukor
• 12,5 dkg margarin
• 5 dkg kókuszreszelék
• 7,5 dkg porcukor

A lisztet, tejet és cukrot csomómentesre elkeverjük és felfőzzük, majd hagyjuk kihűlni. A margarint kikeverjük a porcukorral és hozzáadjuk a főzött krémünket és a kókuszreszeléket. 

A tésztát kinyújtjuk némi kókuszreszelék segítségével (mert ugye liszttel nyújtva elég furin állna a szánk evés közben), majd rákenjük a krémet és szorosan feltekerjük. Meghempergetjük kókuszreszelékben és még egy folpackba betekerve mehet vissza a hűtőbe. 

I. számú versenyző (recept innen) - ez indult félnek és lett belőle egy egész

• 30 dkg darált keksz
• 2 ek kakaó
• 1-2 ek rum - illetve ugye rumaromás pálinka
• 10 dkg porcukor
• 2 dl tej

Krém hozzávalói:

• 10 dkg margarin
• 15 dkg porcukor
• 5 dkg kókuszreszelék

A szitu ugyanaz mint előbb: nyújt, kever, ken, teker, hűt, szeletel és nekiesik. Annyit még hozzátettem, hogy a fene tudja miért, de nem akart a cukor elolvadni a margarinban... így főztem fel kicsi tejben kicsi lisztet és azt kevertem hozzá, mert különben még mindig roszogna szerintem a fogunk alatt a porcukor.

Természetesen nem igazán bírtuk ki, hogy rendesen megdermedjen, mert az egyik recept egy egész éjszakát ír, hogy összeálljon - nekünk általában legfeljebb a fél óra az az időtartam, amit még megengedünk az édességeknek, hogy összeszedjék magukat :) Ez most sem volt másként :) Ahhoz képest, hogy első próbálkozás, finom lett :)