Elfáradtam...

Na, kérem szépen, a tojáskrémet természetesen megcsináltam, természetesen isteni lett, a fele elfogyott és menetrendszerűen egyfolytában a hűtőben lévő maradékra gondolok :) De sebaj, valahogy csak kibírom reggelig.

K mától céges csapatot épít Szántódon, úgyhogy a hétvégém szabad, így kerülhet sor a holnapi gyereknapra... lesz zumba felnőtteknek, lesz vonatozás - gyerekeknek ingyen, szülők kifizetik majd sajátként az ő jegyüket is... :) De majd holnap fotodokumentálok és beszámolok róla :)

Apropo zumba - kicsit el vagyok keseredve emiatt a fogyókúra project miatt. Sanyargatom magam, és mégsem megy le semennyi, sőt tegnap az oviban készült képek láttán rá kellett jönnöm, hogy ez így sehogy sem jó. Kicsit el is vagyok fáradva az egésztől, hogy szenvedek, megvonom magamtól a jót és a finomat és mégsem megy le. Ezt megelégeltem! Arra jutottam, hogy a diétát megtartom, de csak annyira, hogy ez nekem is jól essen. Tehát a köretet szemrebbenés és szenvedés nélkül lecserélem, de a barna kenyeret megtartom reggelire meg ilyesmi. A Norbi kaja finom, az is marad. Elmegyek mozogni is, de a tegnapi sütiből is ettem, nem akarok lemondani a finomról és a jóról. És ha néha becsúszik egy-két szelet pizza, akkor azt lelkiismeretfurdalás nélkül fogom megenni. Magyarul: törekszem figyelni rá, de nem görcsölöm túl a dolgot, mert eredménye nem lesz, csak a kedvetlenségemet hozza elő. Na, ezt megkoronázva megkerestem egy régi zenét: Creed - My Freedom.

A szövegében van egy rész, ami nagyon tetszik:

"Your eyes stare at me in the dark
And I hope those eyes
Don't steal my freedom
My freedom..."

Brownie és tojáskrém

Vannak olyan napok, amikor az ember nem bír magával: enne mindent, ami a keze ügyébe kerül. Na, hát az egyik Knál töltött vasárnapon Őt érte el ez az állapot. Ebéd után közvetlen még az asztalnál kávézás közben K anyujával együtt hármasban soroltuk, hogy MÉG mit ennénk meg - szilvásgombóc, nudli, fornettis kissütik, ilyen-olyan édes, krémes, nemkrémes sütik sora jutott az eszünkbe. De hát most ettünk, nem lehet enni mást, de K délután odasettenkedett Hozzám és szépen megkért, hogy süssek neki olyat, amit múltkor. Ez így kicsit tág meghatározás, mert már pár dolgot sütöttem az együttlétünk alatt, hát kiderült, hogy olyan kell neki, amit a Vikinek is szülinapi torta gyanánt alkottam és ezt kapta ő Valentin napra is Tőlem.



Hát ez a Brownie. Végülis ha anyukája is megengedi, hogy a konyháját bitoroljam egy kis időre és hozzávalók is adottak, akkor nincs akadálya. Na, de ő addig játszana... naneee... mondtam, hogy egyedül nem szeretnék az anyja konyhájában ügyeskedni - mégiscsak jobban hat, ha ő is ott van. De, hogy ne unatkozzon a lelkem, megcsináltattam vele a vacsorámat :) Már ovis és kisiskolás koromban is imádtam és a mai napig rajongok a tojáskrémért, ezt csináltattam meg K-val. Egyszerre lett vacsi és süti is, én sem egyedül voltam és megtanult K finom tojáskrémet csinálni - nem baj, ha rajtam múlik, sokszor gyakorolhatja még. :)

Hozzávalók:

• 5 főtt tojás
• 1/4ed kocka Rama
• vöröshagymakrém/reszelt vörös- vagy póréhagyma
• só, bors
• mustár

A tojásokat megfőzzük keményre. Még melegen - de nem forrón állunk neki a folyamatnak, mert a hideg tojások mellett a vaj nem dolgozható el. A megpucolt tojásokat először villával összetörjük és elkezdjük adagolni a Ramat. Ez az 1/4ed kocka csak egy iránymutatás, de ilyen körül szokott jó lenni. Sózzuk, borsozzuk ízlés szerint a krémet, tegyük hozzá a kb egy teáskanálnyi mustárt és vöröshagymakrémet. Keverjük jól el és botmixerrel dolgozzuk el - krémes legyen, de maradjanak fehérje darabkák a krémben. Sima kenyérre és pirítósra is kiváló feltét. Díszítésként snidlinget szórtam rá.

Szerintem most megyek és csinálok is, úgy kedvet kaptam hozzá posztolás közben. :)

Májusfa kitáncolás

A klábéletben az az egyik legjobb dolog, hogy csak előnyei vannak: van két csaj, akik imádnivalók és túlzás nélkül állíthatom, hogy bármi van, rájuk lehet számítani - akár ha szerelmi bánatom, kétségem, problémám van, azonnal keressük a naptárban a megfelelő időpontot a klábestre és átdumáljuk egy napirendi pontban, ami mellé másik 100 sorakozik és hát volt már olyan, hogy bizonyos témákban határozatokat hoztunk :) Ezek lefűzve vannak Nálam a munkahelyemen. Sőt én már felmentést is kaptam az alól, hogy zumbán lógókat igazoltan ne viseljek :) Na, de a - talán a legjobb dolog az egészben - van két fogadott "keresztgyerekem". Én imádom őket, ők rohanva futnak hozzám és kiáltják hogy "melcsii" - jajj ezt úgy imádom és minden ilyen találkozás egy elmondhatatlanul boldog része az életemnek. A két lurkó egy oviba, sőt egy csoportba jár és néha vannak szülők bevonásával kisebb események az oviélet színesítésére. Ilyen Márton napkor a "libázás" és tegnap hivatalos voltam az ovi májusfájának kitáncolására is. Az ovi előtt volt sorakozó fél 6-kor, ami éppen beleesik a zumba időpontjába, de mivel a srácokról volt szó és oviról és Adri tartotta az órát, így habozás nélkül mondtunk le az ugrálás adta lehetőségekről.

Érdeklődtem, hogy valamit kell-e vinnem, de a Viki azt mondta, hogy nem kell. Hát én mégsem bírtam ki - gyorsan délután összeütöttem egy klábsütit, csak tettem bele egy kis magozott meggyet. Egyet mondhatok: a süti önmagában is isteni, de így meggyel hát elmondhatatlanul finom volt. Annyit változtattam a tepsibe rakás technikáján ebben az esetben, hogy az sárga-barna krémet sakktáblaszerűen helyeztem el és a meggyeket így osztottam el rajta. Annyira koppanásra lett kész, hogy 17kor vettem ki a sütőből, az ovikapuban pedig félkor volt a találkozó. Gyorsan hold alakra szabdalva a tésztát, rohantam a meleg tésztával a táskában és így is a dobogós 2. helyezést értem el, mert a Vikiék később értek Nálam. A szeletelés nem ment szépen, mert ugye még forró volt a tészta, de a kinézete az élvezeti értékéből semmit sem vont le.


A süti 3 szelet híján elfogyott - mindenki jól érezte magát, a kissrácok kifutkározták magukat, a Nyírettyű együttes játékra és táncolásra felszólítása egymagam jobban lázba hozott, mint a srácokat és szüleiket együttvéve. A lényeg, hogy mi felnőttek azért hoztuk a formánkat és mi jókat röhögtünk és túlzás nélkül állíthatom, hogy össze-vissza fotóztuk magunkat - teljes, 2/3 és 1/3ad klábfotók készültek. Most mutatok egy 2/3osat:



Még este hazaérve ettem egy kis epret, nem magyar, de kit érdekel!? Finom volt és szép piros. Készülök az újabb klábeseményre: vasárnap gyereknap :)

Klábélet

Igazából van egy meghatározó dolog az életemben, amiről itt még nem írtam.

Amikor B-vel együtt voltunk, akkor a barátjának is egy itthoni barátnője volt és említettem, hogy alapíthatnék egy klubot: valami itthon maradt barátnők klubját... aztán hát erre az alapításra egy idő után már szükség sem volt (egyik kapcsolat miatt sem) és hát idő sem volt rá, így nem valósult meg. Ellenben még a barátnőket is bevont szenvedős időszakban alapítottam/tunk egy sokkal jobbat: a Hülye Naív Szerelmes Nők KLÁBját. Igen, ez a HNSzNK... és kláb, nem klub vagy club vagy ilyesmi. Tessék megtanulni és elfogadni: ez egy kláb. Jelenleg 3 tagja van: Viki barátnőm a klábtitkár, Honi csak tiszteletbeli tag, mert ő totál normális: se nem hülye, se nem naív... és szerény személyem az elnök: természetesen a leghülyébb és legnaívabb szerelmes nő hármónk közül. Egyszer majdnem le lettem taszítva az elnökségi székből, de aztán szerencsére minden rend helyreállt azóta. Ide bekerülni nem egyszerű: megvan a szint, ami alá süllyedni tudni kell és elég hülyének és naív szerelmesnek kell lenned hozzá. De ami a klábhoz köthető: már van klábbárkánálunk, klábsütink és tartunk klábesteket. A klábbárkánálon nincs mit magyarázni: úgy néz ki, mint a többi nemklábbárkánál, de mindhármónknak van egy-egy, merthogy eggyel nem tudjuk ám megkeverni mindegyikőnk koktélját :) Természetesen van egy "elnöki" - ezt vettem először, de aztán a készlet kiegészült két egyformával. A klábsütit már felraktam, az első posztok között díszeleg a receptje: az egyszerű,de nagyszerűsége miatt érdemelte ki ezt a nemesi címet és többek között a "cukorfoka" megfelelő a kisebb depresszió kezelésére.

Na, és hát a klábestek... szenzációsak mindig. Általában Vikinél vannak, este fél 10kor jobb esetben Bálint alszik és mi dimbítunk a nappalijukban némi vodkanarancs és korpovit keksz társaságában. Tegnap azonban rendhagyó módon Honihoz voltunk hivatalosak klábestre, ami a szokásos nagyon jónál is jobban sikerült. Szerintem ennyire sosem szoktunk becsiccsenteni, de tegnap elég rendesen sikerült és iszonyat sokat nevettünk. Egy szó, mint száz: imádlak Titeket :) Már mondtam, augusztusban nálam lesz a buli, készüljetek, de remélem addig még sokat össze tudunk ruccanni kicsit kikapcsolódni. Hajnali fél 3kor el is sikerült indulnunk haza nem kevés alkohollal a szervezetünkben... a Viki bicajjal volt, fizetett volna, mint a katonatiszt, ha megszondáztatták volna hazafelé, az biztos :) ... a ma reggel elég nehezen indult, a kávét nem is mertem korán bevállalni, mert nem igazán voltam olyan jól, mint amilyen jól lehettem volna, ha nem iszunk előző éjjel :):):) De megérte... délelőtt sütöttem nem túl sok palacsintát, a tűzhely mellett józanodtam lassan de biztosan - délutánra már egészen frissnek érzem magam és várom K-t, hogy jöjjön - már ha ideér még ma... szerintem nem, ahogy éreztem a hangján, de bízom a legjobbakban.

Na, én most mentem előkészülni a holnapi ebédhez. Pááá

"Köszönöm" süti

Az egész diétában a legjobban az visel meg (elég sok minden más mellett), hogy nem süthetek. Engem a süti önmagában nem nagyon hat meg, nem vagyok édesszájú, inkább a sósakra bukom jobban rá, mint a pogácsa. Azt elhurcolom a lakásban összevissza kis darabonként úgy, hogy szinte észre sem veszem, hogy fogy. A boldogságomat magában a sütésben lelem. És most újra - hónapok kihagyása után - adódott egy remek alkalom, hogy süthessek egy „köszönöm sütit”. Chilit megcsináltattam, mert ugye volt rajta a vásárlásom óta néhány optikai hiba. Ezt segítette nekem Béla bácsi, apa egyik kollégája, hogy ne fogjon annyira vastagon az a ceruza az összeszámoláskor. Ezt megköszönve sütöttem neki a Bolero szeletet. A recept a neten millió helyen fent van, de én Sus barátnőmtől kaptam mailen. Ajánlom annak, aki szereti a savanyú ízeket és viszonylag rövid idő alatt szeretne egy krémes és finom sütit sütni. Gyorsaságának egyszerű titka: nem kell kivárni, hogy az alkotóelemek kihűljenek.

Tehát jöjjön a recept:

Piskóta:

• 4 tojás
• 20 dkg porcukor
• 20 dkg liszt
• 1 sütőpor
• 1 dl étolaj
• 1 dl tej

Ezeket géppel kikeverni, közepes, kivajazott tepsiben megsütni. A neten volt olyan verzió, hogy külön a sárgáját kikeverni és a végén a fehérjét beleforgatom, de én az egész tojásokat kevertem ki és így is tökéletes lett a tésztája.

Amikor még meleg a tészta, nem vesszük ki a tepsiből, csak simán rákenünk egy réteg krémet:

• 1 nagy doboz tejfölt kikeverünk 3 vaníliás cukorral.

Aztán megfőzzük a tetejére a zselé réteget:

• 2 csomag vaníliás pudin20 dkg
• 20 dkg porcukor
• 2 csomag bolero por (málnás)
• 5 dl víz

Mindezt kenhetőre főzzük, majd rátesszük a tejfölös rétegre – még viszonylag melegen, mert különben kihűlten nem lehet kenni. Bár így is két helyen felkapta kicsit a szétoszlatás közben a tejfölt (ettől lett márványos, ami a képen látszik középen), de ez az élvezeti értékéből nem vont le semmit.

Péntek és a muffinom...

Volt egy iszonyú péntekem: már reggel az egyik beosztottam elintézte az aznapi fogyókúrám… az osztályértekezletem után konkrétan hányingerem lett és már a kaját sem kívántam. Aztán jött a délután: a zumbát Adri tartotta. Nincs a kiscsaj lelkesedésével semmi gond, csak a zenéivel, a koreográfia sem tetszik…semmi sem tetszik, amit csinál. Máshogy csinálja, mást csinál, ami nagyon nem tetszik. Még a végén átszokok Beusra. Nála jártam szerdán. Hát nem volt rossz, vagy mit is mondjak… Adrinál jobb, ez az igazság. Aztán salsára sem mentem, mert nem volt kedvem hozzá. Mégis, kinek van kedve ahhoz, hogy lemenjek Keszthelyig azért, hogy se új figurát ne vegyünk, sőt, néha a régieket is sutba dobhatjuk, mert a kezdő fiúkkal kell táncolni, akik tudnak vagy 5 figurát… és ez nekem kerül eleve 70 km-nyi benzinembe és még ott fizetek az óráért 1000 Ftot + egy üdítőt. Azért nem vet fel a pénz, hogy már a semmiért kiadjak ennyit. Úgyhogy csupán anyagi és semmikedvi megfontolásból nem mentem el, de úgy mégis egyedül éreztem magam. Erre való a sütés. Remekül lekötni a figyelmemet és örömet is okoz. Így készült el a „nagy diétám jegyében” a ribizlis muffin. Már bánom, hogy nem jutott eszembe, hogy ribizlis-csokis muffin legyen belőle, de már mindegy is. A receptet innen lestem – a Dóri kolléganő talált rá a blogra nagy örömömre, de valahogy nekem nem sikerültek ilyen szépre. Mondjuk az igazsághoz hozzátartozik, hogy én nem friss, hanem mélyhűtött gyümölcsből dolgoztam, így a tésztája még ha szépen is sikerült, a gyümölcs belekeverésével már márványokat húzott a piros leve a sárgás tésztájába.

A recept:

• 2 tojás
• 125 g porcukor
• 1 vaníliás cukor
• 2,5 dl tej
• 300 g liszt
• 1 sütőpor
• 8 ek olaj
• 300 g ribizli (én nem tudom, hogy mennyit raktam – érzéssel pakolásztam)

Ééés a bonyolult összeállítás: kutyuld össze habosra az egész tojásokat a vaníliás porcukorral, add hozzá a tejet, az olajat és a sütőporral elkevert lisztet. Ezután kanállal óvatosan beleforgattam a gyümölcs nagy részét és betöltjük a muffinpapírral kibélelt formánkat (szerintem 16ot és nem az előírt 12-t, de mindegy is :) ) A maradék gyümölcsöt díszítésként oszd el a muffinok tetején és 180 fokos sütőben megsütjük.

Már korábban kifejtettem, hogy a muffin egy szemét süti szerintem, de meg kell vallani: ami igaz, az igaz: a muffin sütés legkritikusabb fázisa a betöltés vagy elosztás. Amit a legjobban utálok a muffin receptekben, hogy elvileg 12 adagosak, de valahogy nekem sosem sikerült még a standard tapadásmentes bevonatos 12-es muffinformámba az egész tésztát beszuszakolni. De ezért venni még egyet??? Vagy egyáltalán beállítani egy másik sütőformát, ami igaz hogy van, de nekem csak 4 vagy 5ös forma kellene és mindig szenvedek és hogy oldjam meg… Láttatok már közel négyzet alakú muffint? Hát én sütöttem, mert a sima papír egy tepsiben ugye nem tartja meg a formát és így sikerült ilyen formátlanokat alkotnom :) :

…De ennek a problémának vége: a Lidlben vettem olyan szilikon muffin formákat, amik csak egyesével vannak… nem volt olcsó, de nagyon tetszenek. Végre tudok "nem12többszöröse" számú tisztességes muffint sütni :)