2011. január 21-én nagy nap jött el kis klábéletünkben :) Vikink 35. születésnapja. Honi és én is egymástól függetlenül, egymással nem megbeszélve, mindketten készültünk Vikinek egy tortával.
Valószínű, hogy azon a két napon éltem meg egy kisebb poklot. Ugyanis találtam a neten egy sütit, ami nagyon szimpatikus volt és gondoltam, hogy majd a Vikinek most megsütöm – nem megyek biztosra. Kár volt! Igazából azt akartam, hogy finom legyen, de hát az konkrétan nem jött össze, amit szerettem volna.
Biztos ami biztos alapon, egy nappal előbb elkezdtem a sütögetést: megcsinálom előtte nap és másnap 4re boldogan megyek át, nyugodtan a partyra. Hát nem így történt. Ugyanis a tészta 5 tojást igényelt, a 4.nél sikerült a fehérjébe belefolyatni a sárgáját és hát innentől már mindegy volt, megpecsételődött a sorsa a tésztának – a fehérje nem verődött fel, a tészta nem jött fel, bár megsült, de kb verekedni lehetett vele – a krém nem puhította vissza: katasztrófa volt de ezzel együtt késő is már mást csinálni.
Viki születésétől számított 35 évre, ami 2011-re péntekre esett- még jó, mert így gyorsan hazaértem… de nem eléggé. A leggyorsabbnak hitt! süteményt akartam megsütni: egy brownie-t. Azt hittem, hogy az sima liba lesz és kever-kever-süt jellegű a dolog. Ez így igaz is, csak a „süt” rész hosszabb idejűre sikeredett, mint ahogy terveztem. De lássuk a receptet:
BROWNIE (Néni szerint csak simán kakaós tészta – ez annál több, elhihetitek)
- 2 egész tojás
- 1,5 pohár porcukor (elég egy bő pohár is)
- 1,5 pohár liszt
- 2 sütőpor
- 1,5 pohár tej
- 1 cs. vaníliás cukor
- 0,5 pohár olaj
- 2-3 ek kakaó
(pohár – 2-2,5 dl-es bögre - nálam a sárga Tchibo Family-s bögre volt a mérce)
Az összetevőket alaposan összedolgozzuk, végül a tetejére 10 dkg tört diót szórunk. Vajazott, lisztezett közepes méretű tepsibe beleöntjük az elég híg tésztát (ne ijedjünk meg, egy kakaó sűrűbb nála) és forró sütőbe tesszük, majd mérsékeljük a sütő hőjét.
Amit még aznap „összeügyeskedtem”, hogy a tört diót természetesen sütés előtt kellett volna rászórni, nekem ezt a sütés 10. percében sikerült megtennem, mert annyira készültem rá és ezzel a lendülettel úgy elfelejtettem, hogy ejha és fent maradt a tetején, nem süllyedt bele kicsit sem. És a kisebb tortaformámba tettem és így vastag lett – így naggyon sokáig sült.
Hozzátenném, hogy a recept kisilabizálásához is kellett némi plusz idő, mert hát ez az írás… áááh, majd beszkennelem és felteszem, de kész, a mamám hozta a nyugdíjasklubból és a néninek nagyon retro írása van, nem? :) (valaki kiolvasná nekem az összetevők alatti első szót??? :) )
Telefonáltam a Honinak, hogy tartsa a lelket az ünnepeltben, mert igyekszem meg minden, de… ez van, elcsesztem a dolgokat.
Vettem egy tüzijátékot és számgyertyákat, amiből az 5öst sikerült mindennek a tetejében odafele eltörnöm… a lényeg, hogy nehezen, későn és kicsit romokban a gyertyával, de odaértem és megérte: még pityergett is a lelkem (tiszta megható volt) és együtt – vanília fagyival és tejszínhabbal – ettük meg a tortát.
Honi tortája a következő posztban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése