Fájt...

Hú, hát ez a mai nap… jajj… nekem olyan görcseim voltak hajnaltól fogva, hogy majd megpusztultam. Nem vagyok egy nagy melóból hazafutkozós, de ezt ma nem tudtam nem megtenni és fogalmazhatunk úgy, hogy nem bántam meg. Suliban már megjátszottam azt, hogy fájt a hasam és hazamentem ezzel az „indokkal” és fél órával később már ugráltam, mert semmi bajom nem volt. Hát ez ma nem így ment. Kora reggel kezdődött a dolog … akkor vettem be két NO-SPA-t. Bementem a munkahelyre, K egy kisebb kerülőt bevállalva elkísért reggel és ott ettem még pár falatot és újra két gyógyszer, most Buscopan volt a táskámban, de semmi hatás… sőt jött rám egy enyhe hasmenéses jellegű valami, ami bent munkahelyen nem egy nyerő szituáció… hát így döntöttem az alhasi fájdalmaimra tekintettel, hogy irány haza – egy nap szabi. Hazaértem és lefeküdtem aludni, mert a napi megengedett max 6 gyógyszert nem akartam 3 óra leforgása alatt bevenni… 4 már így is kavargott a gyomromban – és aludtam közel 3,5 órát. Nem fáradt voltam, csak fájt és fáztam és minden bajom volt. Amikor felkeltem, addigra anya sütött egy csirkecombot, annak megettem a botos részét és bevettem az uccsó adag gyógyszert. Nem mondom, hogy már ugrálok, de már a fájdalmaim nem elviselhetetlenek magamnak, de az hogy elmúlt volna, merészség lenne állítani. Na meg a másik, hogy a nagynéném mikor akarja apát meglátogatni??? Ma… hát persze… mindenre vágyik ilyenkor az ember, csak vendégre nem. Okés, hogy nem miattam jön, de mégis…

Amit még sajnálok, hogy ma akartam menni fallabdázni kolléganőkkel, így ez elmaradt. De a jó hír, hogy holnap megyek K-val… ha törik, ha szakad. Bár általában nálam ezek a görcsök nem tartanak egy napnál tovább – bár ennyire sem szokott fájni… remélem nem a testem tiltakozik valami ellen és ez egy sima egyszeri alkalom… így lesz és kész! Mondja anya, hogy menjek el dokihoz… no de mit mondjak? Nagyon görcsölök??? „Vegyen be görcsoldót…” ennyi lesz a válasz és még le is égetem magam, hogy 25 évesen ezért futkozok hozzá…

Ma délután, hogy csináltam magamnak egy nem fájdalommentes szabadnapot, próbáltam a blog sablonját, színét megváltoztatni, mert ez nem engem tükröz… rózsaszín meg ciklámen meg ilyenek, de hát ez nem egyszerű… de még dolgozom rajta :) Elképzelés van, de türelem nincs a megvalósításhoz… :)