Vasárnapi főétel - kapos-gombás csirkeragu kagylótésztával

Nálunk minden hétvége úgy kezdődik, hogy Anya a szobaajtóba beáll és megkérdezi, „mi legyen az ebéd a hétvégén és mit főzzön”. Erre általában sosem szoktunk értékelhető módon válaszolni… :) Vagy egy „nem tudom”… vagy egy „nekem mindegy” (bár ekkor sosem jó, amit főz) válasszal illetjük. Még ha szombatra valamit kiokoskodunk, este kezdődik ez újra. Na, de a múlt héten szombat este nem sokon múlt, hogy azonnal telefont ragadjak és hívjam az ügyeletet SOS sürgősséggel Apához, ugyanis azt kérte saját maga, semmiféle külső ráhatás nélkül, hogy én főzzek olyan gombás, szaftos csirkemellet, amit szoktam. Az aggodalmam ekkor indult el: először is nem arról van szó, hogy rosszul főznék, de anya főztjét imádja. Bár az enyémet is egy szó nélkül megeszi, de csak egy példa apa „lelkesedésére”: annyira meg akart dicsérni 2010. december 31-i ebédnél, amikor egybesült tarját sütöttem nekik, hogy elismeréseképpen csak annyit mondott: „Az volt a legjobb ebben a húsban, hogy estére nem maradt…” Hát ennyit erről… no de amellett, hogy én főzzek, még szaftos is legyen és gombás és csirkemell…ez mindhárom olyan tényező, ami apának nem éppen a kedvence. Így egyben meg aztán nem is gondoltam volna, hogy ő fogja kérni Tőlem… Valószínű lehetett benne valami olyasmi, hogy anya picit délelőtt tudjon pihenni, így ez volt a korhelyleves után a főétel vasárnap. Annyit fűznék a recepthez, hogy én csirkemellel szeretem, de pulykamellből, sertéscombból vagy bármilyen húsból elkészíthető igazából.

Hozzávalók:

• 2 csirkemell filé

• 1 közepes fej vöröshagyma

• 1 marhahúsleves kocka

• 1 kis üveg gomba

• kapor

• 1 pohár tejföl és kevés liszt a habaráshoz

• petrezselyem

A húst megmosom, zsír- és hártyátlanítom – tudom, hogy a csirkemell nagyon száraz hús, de egyszerűen én ilyen hisztis vagyok, hogy ha már nem látom, nem érdekel, de ha én főzök, az a hús patent legyen. Tehát legyilkolászom róla az oda nem illő részeket és kockákra vagy csíkokra szabdalom. A hagymát megpucolom és én ilyen kis szeletelő géppel vagy darálóval vagy mi a manó az, megsemmisítő csapást mérek a hagymadarabkákra, mintha lereszelném olyan lesz. Én azért ezt a megoldást választom minden hagymával induló ételnél, mert így nem kell várni azzal, hogy a hagymadarabkák (már aki nem szereti) elfőjenek.

Aztán egy edénybe teszem a hagymát, öntök rá kis olajat és üvegesre párolom a hagymát. No, itt megjegyezném, hogy erősen preferálom a teflon dolgokat, mert én rendszeresen mást is csinálok főzés közben és hát bizony biztonságosabb egy teflonbevonat az ilyen helyzetekben. Tehát miután a hagyma megpárolódott, rádobálom a húst és fehéredésig pirítom (nagyon tudom ezeket a szakkifejezéseket) :) Majd közédobom a leveskockát és azzal is átforgatom és felöntöm egy picit vízzel, hogy ellepje a husikat. A gomba levét kiöntöm az üvegből és amikor a husi félig megfőtt, azt is hozzázuttyantom és jöhet a kapor. Ki többet, ki kevesebbet – én csak úgy megmutatom neki, hogy picit lehessen érezni, de ne domináljon benne. Ha már minden szépen megfőtt, behabarom a liszttel elkevert tejföllel – ne felejtsünk el hőkiegyenlíteni (forró léből picit tenni a tejfölhöz és úgy beleönteni), különben kis darabkák fognak úszkálni a tetején, ezt meg senki sem akarhatja. A végén igazából csak esztétikai jelleggel, egy kis petrezselyemmel lehet zöldebbé tenni a kompozíciót. Én kagyló tésztával imádom, de rizzsel is tálalhatjuk.

És nagyjából ez lesz a végeredménye a délelőtti gyors ebédnek:

Ugyanez megfőzhető más zöldséggel is, csak akkor a kaprot vagy hagyjuk el vagy helyettesítsük valami mással. Én még sűrűn a kukorica-oregano/bazsalikom kombot szoktam előnyben részesíteni. Amikor anyáék farsangolni voltak február végén, K eljött a hétvégére és csak a miénk volt a lakás. Szívesen rosszalkodtam volna, de úgy semmi értelme, ha anya nem látja, így ez a része elmaradt.

Pénteken jött este és bár nem terveztem főzni aznap, de telefonált, hogy végülis nem is ebédelt, mikor hazaért munkából és evés nélkül indult el, úgy gondoltam, örülni fog némi főtt ételnek és csak reménykedtem abban, hogy szeretni fogja, amit elé rakok.

Akkor abban a pillanatban ez tűnt a leggyorsabb-legfinomabb arányban a legjobbnak. Az alapja a „vízzel felöntjük és hagyjuk megpárolódni a húst”-ig ugyanazt, csak kukoricát dobtam a végén bele és nem kaprot raktam bele, hanem egy pici oreganot és petrezselymet a végén. Ez a verzió is nagyon finom szerintem és gyors:

Aki fogyózik, igazából a köretet cserélje rizsre és a lisztet felejtse el – annyi, hogy nem lesz sűrű a szaftja, vagy használjon étkezési keményítőt, bár én még sosem raktam azt semmibe... de aki mer az nyer:)