Igazából fogalmam sincs, hogy ez az-e, de szerintem igen. Nem vagyok jártas a ételek hiperszuper neveiben, de a lényeg, hogy valami chilis bab kezdeményeződést alkottam ma. Tomi kolléga sűrűn csinál a családnak otthon és ezt be is jelenti, hogy mindenki az után ácsingózzon... Ezen a ponton határozom el én is mindig, hogy akkor na a hétvégén én is megcsinálom itthon, de aztán valahogy mindig elmaradt… egészen eddig! Már egy éve megvettem hozzá a főbb alkatrészt, ami az ízét adja, de csak most lett felhasználva. Bevallom, hogy az egyik legegyszerűbb elkészítési módját választottam, de nekem – és nagy meglepődésemre a bátyámnak is – tökéletesen megfelelt. A chilis bab azért merész erre az ételre nézve, mert semmi sincs benne, ami csípős lenne (nemhogy erős), mert én személy szerint képtelen vagyok megenni, így ez ilyen gyerek kiadásban készült Nálunk.
Nekem most itthon a hűtőben egy kb 30 dekás darált sertéslapocka-csomagom volt, így ehhez a mennyiséghez igazítottam a hozzávalókat. Nekem...hmm... a hűtő sem az enyém, hanem anyáé, de a benne lévő dolgok tulajdonjoga még nem teljesen tisztázott :) Tehát maradjuk annyiban, hogy van hús :) Egy közepes fej hagymát felvágtam kézzel!!!! – mert az áramszolgáltató kedves munkatársai éppen nálunk mókszoltak, így az aprító gépezetünk elfelejtve, mindent a gáz, egy kés és én oldottunk meg - remek együttműködéssel:) tehát a hagymát üvegesre pároltam egy kis olajon, majd hozzáreszeltem egy nagyobb gerezd fokhagymát. Erre rádobtam a darált husit és fehéredésig pirítottam. Amikor elérte ezt a számomra nem túl szimpi állapotát, egy pici vizet alálöttyintettem és egy fél marha húsleveskockát dobtam közé és így pároltam egy 5 percig fedő alatt. Ezután fogtam vörösbabot és kukoricát mexicoi mártásban tartalmazó konzervet (azt a márkájút, ahol énekelnek a zöldségek) és hozzázuttyantottam, egy nyomás ketchup kíséretében és mivel én kukoricamániás vagyok, dúsítottam még egy kevés márkátlanabb morzsolt kukoricával. Fedő alatt még egy jó negyed óráig kóstolgatás mellett puhulásig főztem. Finom lett, pedig sosem csináltam ilyet, de szerintem nem utoljára :)
A következő zenéhez szeretnék elmondani valamit. Bár ő még nem tudja, mert sosem említettem neki, de Ginus volt az első ember, aki hatott a zenei ízlésemre. Miatta imádom a mai napig többek között a System of a Down-t, a Linkin Parkot, a HIM-et és volt egy szám, amit Nála hallottam először (az otthoni saját kis szobájában, de nemsokára elkel a lány :) ). Ez nem tegnap volt igaz, de azóta megtaláltam és még mindig imádom: Godsmack – I stand alone!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése