Viki vendégváró sajtos rudacskái

A tegnapi dolog nagyjából megoldódott: megkerült a Lelkem. Éjjel fél 12kor nem bírtam tovább és felhívtam, hogy értem én, hogy jó a party, de mégis, kicsit sem hiányzom? És hát az lett a válasz, hogy elaludt. Szerintetek??? Mennyire hihető, hogy egy "állati partyn" egy kanapén elalszik és éjfélkor én keltem fel? Vagy ha attól volt, hogy délelőtt dolgozott és hát evett és egyből mentek az évezred bulijára sok lehetett? Hát mindegy... a haverja, aki meghívta és aki este 9kor elment, ő simán otthagyta és állítólag elindult gyalog haza (cirka 15 km). Tudom, hogy én vagyok a merev gondolkodású, de úgy elmenni valahova, hogy fogalmad sincs, hogy érsz haza - már nem az én világom, de igazából sosem volt az. 

Az egyetlen pozitívum a napban: megsütöttem tegnap nagy szenvedésem közepette Viki péntek esti vendégváró sajtosrudacskáit.

Kell hozzá:

• 80 dkg liszt
• 4 tojás sárgája
• só
• 30 dkg reszelt sajt
• 1 pohár tejföl
• 5 dkg élesztő
• 2 RAMA

Minden attól függött, hogy a csomagolás alapján lejárt élesztőm működik-e. Mert ha nem, akkor nem lesz rudacska, csak sütés nélküli továbbszenvedés. Úgyhogy egy kis cukorral felfuttattam egy kevés tejben tesztelni, de szerencsére működött, így mehettek a tálba a hozzávalók. A sóból beledobtam 2 csapott teáskanállal, az élesztőt is beleraktam az egész kockával, mert a maradék úgysem jó már semmire, és a sajtot sem sajnáltam belőle - a 21 dkg-os egységcsomagot simán belereszeltem a tésztába, mert mi úgy szeretjük. Összegyúrtam és amíg a káoszt - amit addig teremtettem a konyhában - meg nem szüntettem, addig pihent a tészta. Majd kinyújtottam, megkentem a tojásfehérjével a tetejét és reszeltem rá további sajtmennyiséget és derelyevágóval szétszabdaltam. Rá tepsire és 200 fokon megsütöttem őket. 

Kiccsaládom szerint ez megint "nagyon szarul sikerült", így már tényleg csak a maradékot tudtam lefényképezni és azt is futtában.

Köszi csajszik a pénteket :) Nagyon jó volt! Ja és azért a tegnap további pozitívumai a gyűrűm és a hálóingem... azoknak viszont tényleg örülök :)

Blog újratöltve...

Hát nem tegnap volt, hogy megírtam az utolsó bejegyzést... alapvetően az időhiány miatt nem jártam erre, de egyet be kell vallanom. Nekem nem ez volt az életem, egyáltalán nem volt napi rutin, hogy írjak valamit, mégis hiányzott. Hányszor (de hányszor) gondoltam rá, hogy ezt is le kéne írnom... meg ezt is, meg ez is de jó, de mégis azért ragadtam újra billentyűzetet, mert a mai napom megint csak érdekes - de őszintén megvallva, inkább szomorú volt... vagy feszült?!

Tegnap megint klábest volt - K nélkül. Nagyon jó este volt: jókat nevettünk, a társaság remek volt, a fiúkák édesek, a virslisaláta-variációk finomak, a pálinkák isteniek - és a klasszikus narancs sem volt rossz :) Nem ittunk keveset, de reggelre semmi bajom nem volt, sőt viszonylag időben, fél 8-kor fel is ébredtem. K délelőtt dolgozott, így nem kommunikáltunk délelőtt, de délután hívott, hogy már megy is tovább buliba. Az igazság az, hogy csütörtökön már szóba került, hogy lesz ez a buli, de itt nem a vendéglátó hívott meg x embert, hanem közölte a baráti körével, hogy szóljanak akinek akarnak. Na és így történt, hogy egy körrel később mi is hivatalosak lettünk a partyba. Nekem a lelkesedésem nem volt túl magasbaszálló, de K örömmel fogadta már akkor a meghívást és ma el is ment... és azóta egyszer hívott, hogy milyen jó a buli. Na és itt jön a gondom... 

Szögezzük le előre, hogy nem az a probléma, hogy elment... legyünk őszinték, nem lenne túl racionális azt hinnem, hogy folyamatosan rám gondol. Megbeszéltük, hogy nem hívom - miért tenném, de mégis hívjon, ha gondolja. Titkon azt hittem, többször hív, de duán 4kor kaptam egy telefont, hogy mekkora állati party van és milyen jó... azóta semmi, pedig már este fél 11... És itt jön, ami saját magamat is meglep magamban - ejj de szépen fogalmaztam: soha nem volt olyan, hogy féltékeny lettem volna, se rá se másra... de egyszerűen ma csak ezért már shoppingoltam, főztem, sütöttem, hogy eltereljem a gondolataim arról, ő hol is van és mit is csinálhat... fogalmam sincs, mi ütött belém. Mi a fene van ilyenkor a nőkkel??? Miért érzem ilyenkor szarul magam? Én mondtam le a partyt, én nem mentem el, mégis akkor miért érzem úgy, hogy cserbenhagyott? És ez az egész délutánomra rányomta a bélyegét. És tényleg nem az a baj, hogy elment, nem is arról van szó, hogy vajon megcsal-e mert tudom, hogy nem, csak egyszerűen az, hogy jól érzi magát nélkülem - nagyon jól. És itt jön a szép a sztoriban: én nélküle pénteken éreztem istenien magam. És ennek elvileg egy jó dolognak kéne lenni - tényleg így gondolom, hogy nem csak együtt kell mindennek jónak lennie, kell tudnunk külön is szórakozni, mégis miért érzem cefetül magam ettől?

A mai mérlegem a következő:

• 1 rózsaszín köves, ezüst gyűrű
• 1 szexi hálóing
• 1 kis adag Viki féle sajtos rudacska
• torokfájás köhögéssel fűszerezve
• ...nagy adag unalom és egyedüllét

Vajon én változtam meg??? Vagy erősödtek bennem érzelmek, csak nem vettem volna észre...? Hát nem vagyok a mai napomra és erre a bejegyzésemre kimondottan büszke... :(