Az egész eredete még nyárra nyúlik vissza, amikor sétálgatva a városban felhívtam Viki barátnőmet és csacsogás közben egy házból sült krumpli illat kúszott ki, és mondtam, hogy milyen jó is az. Hát éppen ő is azt sütött és zöldbabfőzeléket főz mellette. Hú, hát én azt imádom és mondta, hogy menjek fel, meghív egy tányér zöldbabfőzire. Ejj, de épppen nem értem rá (bocccsi… :) ) ugyanis rákérdeztem, hogy mégis hogy készíti ő… hát nem sokra emlékszem, de a lényege az volt, hogy a kettőnk receptje között két összetevő volt a szűk keresztmetszet: a só és a zöldbab :) Ennyi… ja és volt közte ecet, amin aztán meg végképp megrökönyödtem! :) És hát közölte, hogy az milyen isteni én meg rákontráztam, hogy miről beszél, az enyém mennyei… nos, hát így lett elkerülhetetlen, hogy párbajra hívjuk egymást… húztuk, halasztottuk és vártunk egy zöldbab-akcióra a boltokban, amíg meg nem egyeztünk a 2011. február 11-i dátumban… ez egy pénteki nap volt és rohantam haza főzni – hát én olyan izgatott voltam, hogy jajj. Persze borítékolva volt az eredmény: nekem az ecetes, petrezselymes változat, hogy nem fog ízleni, az szinte 100%, de az esélyt megadjuk, hogy az ő családja végre egyen egy jó főzeléket.
Hát hazaértem és nekiláttam nagy erőkkel. Közben természetesen msn kapcsolatban voltunk folyamatosan… hát nem volt semmi délután.
Az én zöldbabfőzelékem így készül:
A zöldbabot felteszem sós, vegetás vízben főni úgy, hogy teljesen ellepje és izgatottan várom, hogy forrjon fel. Megszórom egy kis majorannával (szerintem ez elhagyható, de egy csipet nem árt neki). Puhulásig nem molesztálom a zöldségeket, majd ha elértük a puha fázist, berántjuk a főzeléket: egy kis serpenyőben hevítünk olajat és egy evőkanál lisztet rakunk bele. Amikor már zsemleszínű, teszünk hozzá 1 kiskanál pirospaprikát és felengedjük a főzelék saját levéből, majd zutty bele a lábosba. Jól elkeverjük és várjuk, hogy elkezdjen a rántás dolgozni – kicsit sűrűsödjön. Közben összekeverjük a tejfölt liszttel, amit a múltkor említett hőkiegyenlítés után szintén beleöntünk a főzelékbe. Reményeink szerint nem lesz csomós, majd kis kóstolás, esetleges sózás-ízesítés és a megfelelő állag elérése után lekapcsolhatjuk a gázt alatta és már csak enni kell – jelen esetben dobozolni és rohanni a barátnőnkhöz a „fegyverünkkel”.
Odaérve a látvány a következő volt: a lábos mellett egy nagy pohár tejföl és egy üveg ecet… gyáááááááááá… mit keres a közelében egyáltalán az ecet… és a kérdés: tejföl mehet bele??? Hát Viki édespicicuncibogaram… a főzi mit ér tejföl nélkül???:):) No gyorsan belekeverte… hát induljon a dolog: elővett két tányérat, nem túl nagyokat, merthogy úgysem eszünk egymáséból sokat – minek pazaroljunk. Hát én kaptam az övéből egy pici, cukimasnis tányérjába – minek több? Nem valószínű, hogy ízleni fog, de ne írjuk le előre :) Én mertem egy zöldbe merészen az enyémből, hát kinek ne ízlene az én isteni főzelékem??? :)
Én magabiztosan álltam neki klábbárkánállal falatozni – gyakorlatilag vezényszóra. Háááát… hogy is fogalmazzak. Savanyú volt és nem ízlett. A Viki éppen így volt az enyémmel: nem volt savanyú, neki sem ízlett az enyém. 3 kiskanál után egymásra néztünk és elhangzott a következő mondat: „visszacseréljük???” :) Vissza hát… :)
A végeredménye a dolgoknak az lett, hogy nem ízlett egyikünknek a másiké… mindenki marad a saját jól bevált, anyától megtanult receptnél és gyakorlatilag felmentem a barátnőmhöz a saját zöldbabfőzelékemet megenni :) hihi :) Mondtuk, hogy a Honi hiányzott csak mert én köpködtem a Vikiét, ő az enyémet, a Honi meg minkettőnkét leszólta volna, mert nem szereti a zöldbabot :) Így lett volna a teljes és igazi… :)
Végülis még pár napig szekáltam a Vikit, hogy hogy meri a családjának azt a zöldbabfőzeléket az asztalra rakni, ami már előző nap is romlott, savanyú volt - hihi:):)
Persze az egész lényege az volt, hogy máshogy főztük és hátha ízlik – hát ez nem jött össze, de már hárman Honi közreműködésével kiegészülve tartunk több ilyet: előirányzott a csirkepörkölt nokedlivel, a krumplis tészta és a zöldborsófőzelék… izgatottan várom a versenyeket. :)
Vendégposztként az elkövetkezőkben felrakom Viki receptjét, ha megengedi és leírja, hogy is alkotta meg a pályaművét :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése