Az egész diétában a legjobban az visel meg (elég sok minden más mellett), hogy nem süthetek. Engem a süti önmagában nem nagyon hat meg, nem vagyok édesszájú, inkább a sósakra bukom jobban rá, mint a pogácsa. Azt elhurcolom a lakásban összevissza kis darabonként úgy, hogy szinte észre sem veszem, hogy fogy. A boldogságomat magában a sütésben lelem. És most újra - hónapok kihagyása után - adódott egy remek alkalom, hogy süthessek egy „köszönöm sütit”. Chilit megcsináltattam, mert ugye volt rajta a vásárlásom óta néhány optikai hiba. Ezt segítette nekem Béla bácsi, apa egyik kollégája, hogy ne fogjon annyira vastagon az a ceruza az összeszámoláskor. Ezt megköszönve sütöttem neki a Bolero szeletet. A recept a neten millió helyen fent van, de én Sus barátnőmtől kaptam mailen. Ajánlom annak, aki szereti a savanyú ízeket és viszonylag rövid idő alatt szeretne egy krémes és finom sütit sütni. Gyorsaságának egyszerű titka: nem kell kivárni, hogy az alkotóelemek kihűljenek.
Tehát jöjjön a recept:
Piskóta:
- 4 tojás
- 20 dkg porcukor
- 20 dkg liszt
- 1 sütőpor
- 1 dl étolaj
- 1 dl tej
Ezeket géppel kikeverni, közepes, kivajazott tepsiben megsütni. A neten volt olyan verzió, hogy külön a sárgáját kikeverni és a végén a fehérjét beleforgatom, de én az egész tojásokat kevertem ki és így is tökéletes lett a tésztája.
Amikor még meleg a tészta, nem vesszük ki a tepsiből, csak simán rákenünk egy réteg krémet:
- 1 nagy doboz tejfölt kikeverünk 3 vaníliás cukorral.
Aztán megfőzzük a tetejére a zselé réteget:
- 2 csomag vaníliás pudin20 dkg
- 20 dkg porcukor
- 2 csomag bolero por (málnás)
- 5 dl víz
Mindezt kenhetőre főzzük, majd rátesszük a tejfölös rétegre – még viszonylag melegen, mert különben kihűlten nem lehet kenni. Bár így is két helyen felkapta kicsit a szétoszlatás közben a tejfölt (ettől lett márványos, ami a képen látszik középen), de ez az élvezeti értékéből nem vont le semmit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése