A klábéletben az az egyik legjobb dolog, hogy csak előnyei vannak: van két csaj, akik imádnivalók és túlzás nélkül állíthatom, hogy bármi van, rájuk lehet számítani - akár ha szerelmi bánatom, kétségem, problémám van, azonnal keressük a naptárban a megfelelő időpontot a klábestre és átdumáljuk egy napirendi pontban, ami mellé másik 100 sorakozik és hát volt már olyan, hogy bizonyos témákban határozatokat hoztunk :) Ezek lefűzve vannak Nálam a munkahelyemen. Sőt én már felmentést is kaptam az alól, hogy zumbán lógókat igazoltan ne viseljek :) Na, de a - talán a legjobb dolog az egészben - van két fogadott "keresztgyerekem". Én imádom őket, ők rohanva futnak hozzám és kiáltják hogy "melcsii" - jajj ezt úgy imádom és minden ilyen találkozás egy elmondhatatlanul boldog része az életemnek. A két lurkó egy oviba, sőt egy csoportba jár és néha vannak szülők bevonásával kisebb események az oviélet színesítésére. Ilyen Márton napkor a "libázás" és tegnap hivatalos voltam az ovi májusfájának kitáncolására is. Az ovi előtt volt sorakozó fél 6-kor, ami éppen beleesik a zumba időpontjába, de mivel a srácokról volt szó és oviról és Adri tartotta az órát, így habozás nélkül mondtunk le az ugrálás adta lehetőségekről.
Érdeklődtem, hogy valamit kell-e vinnem, de a Viki azt mondta, hogy nem kell. Hát én mégsem bírtam ki - gyorsan délután összeütöttem egy klábsütit, csak tettem bele egy kis magozott meggyet. Egyet mondhatok: a süti önmagában is isteni, de így meggyel hát elmondhatatlanul finom volt. Annyit változtattam a tepsibe rakás technikáján ebben az esetben, hogy az sárga-barna krémet sakktáblaszerűen helyeztem el és a meggyeket így osztottam el rajta. Annyira koppanásra lett kész, hogy 17kor vettem ki a sütőből, az ovikapuban pedig félkor volt a találkozó. Gyorsan hold alakra szabdalva a tésztát, rohantam a meleg tésztával a táskában és így is a dobogós 2. helyezést értem el, mert a Vikiék később értek Nálam. A szeletelés nem ment szépen, mert ugye még forró volt a tészta, de a kinézete az élvezeti értékéből semmit sem vont le.
A süti 3 szelet híján elfogyott - mindenki jól érezte magát, a kissrácok kifutkározták magukat, a Nyírettyű együttes játékra és táncolásra felszólítása egymagam jobban lázba hozott, mint a srácokat és szüleiket együttvéve. A lényeg, hogy mi felnőttek azért hoztuk a formánkat és mi jókat röhögtünk és túlzás nélkül állíthatom, hogy össze-vissza fotóztuk magunkat - teljes, 2/3 és 1/3ad klábfotók készültek. Most mutatok egy 2/3osat:
Még este hazaérve ettem egy kis epret, nem magyar, de kit érdekel!? Finom volt és szép piros. Készülök az újabb klábeseményre: vasárnap gyereknap :)
Érdeklődtem, hogy valamit kell-e vinnem, de a Viki azt mondta, hogy nem kell. Hát én mégsem bírtam ki - gyorsan délután összeütöttem egy klábsütit, csak tettem bele egy kis magozott meggyet. Egyet mondhatok: a süti önmagában is isteni, de így meggyel hát elmondhatatlanul finom volt. Annyit változtattam a tepsibe rakás technikáján ebben az esetben, hogy az sárga-barna krémet sakktáblaszerűen helyeztem el és a meggyeket így osztottam el rajta. Annyira koppanásra lett kész, hogy 17kor vettem ki a sütőből, az ovikapuban pedig félkor volt a találkozó. Gyorsan hold alakra szabdalva a tésztát, rohantam a meleg tésztával a táskában és így is a dobogós 2. helyezést értem el, mert a Vikiék később értek Nálam. A szeletelés nem ment szépen, mert ugye még forró volt a tészta, de a kinézete az élvezeti értékéből semmit sem vont le.
A süti 3 szelet híján elfogyott - mindenki jól érezte magát, a kissrácok kifutkározták magukat, a Nyírettyű együttes játékra és táncolásra felszólítása egymagam jobban lázba hozott, mint a srácokat és szüleiket együttvéve. A lényeg, hogy mi felnőttek azért hoztuk a formánkat és mi jókat röhögtünk és túlzás nélkül állíthatom, hogy össze-vissza fotóztuk magunkat - teljes, 2/3 és 1/3ad klábfotók készültek. Most mutatok egy 2/3osat:
Még este hazaérve ettem egy kis epret, nem magyar, de kit érdekel!? Finom volt és szép piros. Készülök az újabb klábeseményre: vasárnap gyereknap :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése