Na ez az a süti, amit szerintem nincs olyan, aki ne ismerne. Sustól a Nap és est néven kaptam a receptet, közben kiderült, hogy anya is ismeri sárga-barnaként és a mamám: „miről beszélsz, ez a zebra-kevert”. És időközben előlépett klábsütivé (a klábunk egy későbbi időpontban megér egy külön bejegyzést). Azt tudni kell, hogy igaz, hogy imádok sütni, de jobb, ha nem teszem, mert megesszük és akkor még élére sem férnék be az ajtón. De ha mégis nekiállok, akkor baj van… Hát sajnos ez volt most is… Némi sebfeltépős e-mailt írtam egyik barátnőmnek és az érzés elfojtása céljából készült el még szombaton ezt a süti:
Hozzávalók:
- 5 tojás
- 20 dkg vaj
- 30 dkg porcukor
- 1 cs. vaníliás cukor
- 1 dl tej
- 30 dkg liszt
- 1 cs. sütőpor
- 2 evőkanál kakaó
A tojássárgáját, a vajat és a vaníliás porcukrot habosra keverjük, lassan hozzáadjuk a tejet, majd a liszt és sütőpor keverékét és végül a tojásfehérjék felvert habját. Felét beleügyeskedem egy sütőpapírral kibélelt tepsibe, a maradékba belekeverem a kakaót és evőkanállal ráadagolom a sárga tetejére. Tűpróbáig sütni… kibírni, hogy kihűljön és megenni az egészet!
Gyors, egyszerű és finom. Igaz, hogy a bátyám mindig meg akar tőle „fulladni” – lévén, hogy nincs benne krém, de mégis mindig elfogy… és az én szívemnek is kicsit jobb – átmenetileg…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése