Kis túlzással nem sokon múlt, hogy nem szerepel a nevem a napilapunk gyászhirdetései között, mert esküszöm, tegnap azt hittem, hogy megpusztulok a buszon, de ahogy a mellékelt ábra mutatja, túléltem. Hát a csoda sajnos elmaradt – megbetegedtem én is. Bár nem azokat a tüneteket produkálom, mint kiccsaládom; sőt az sem biztos, hogy tőlük kaptam volna el bármit, ellenben a lehetőségek végtelen tárháza közt élek… főleg a napi 100 km buszozás és az azzal járó nem önként választott légkondi-használat okozhatta ezt a kis kellemetlenséget. Sajnos a munkát 9 fele fel kellett adnom, mert itthon mégis jobb szenvedni, haza – dokihoz és egy pillanat alatt kiderült: gazdagabb lettem egy fertőzéssel és szegényebb 2000 Ft-tal, amivel a gyógyszertárban rövidítettek meg – de talán segít a helyzeten. Nagyjából végigaludtam a délutánt és naívan azt hittem, hogy majd turbékolni fogok az éjszaka – na persze: simán kidőltem az egész éjszakára is.
Ma reggel egészen kellemesen keltem, talán segítenek azok a hiperszuper gyógyszerek. Apa finoman érdeklődött hogylétem után, mert ha nem lennék olyan nagyon rosszul, nem lenne kedvem alkotni tiramisut? Végülis a betegségem nem köt közvetlen az ágyhoz és talán nekem is jót tesz, hogy kicsit máshova figyelek és mozgok is valamennyit. Na meg szilvás gombócot kellett "főznöm" a családnak ebédre. Az állapotomra tekintettel ma a tésztát nem én csináltam, hanem vettünk mélyfagyasztott terméket abban az áruházban, ahol állítólag pénzt keresünk azzal, ha vásárolunk… én nem tudom, azt hogyan kell, nekem ez így ebben a formában még nem sikerült. De biztos velem van a baj meg a bankkártyámmal… A pirított zsemlemorzsa természetesen „home-made”, de ez ma ebédre így most sikerült:
Hozzávalók:
- 750 ml víz
- 8 ek. olaj
- 500 g liszt
- 2 tojás
- csipet só (nálam ez több mint egy csipet volt)
- szilva (kb. 15-20 db, mérettől függően), cukor, fahéj (ízlés szerint), olaj, zsemlemorzsa
A gombóc tésztájához a vizet felforraljuk, hozzáöntjük az olajat, sót, majd belerakjuk az összes lisztet és gyorsan elkeverjük. Ha már csomómentes, levesszük a tűzről, egyenként hozzáadjuk a tojásokat is és elkeverjük. Egy elég kemény tésztát kapunk, tehát kell hozzá némi erő. Kicsit hagyjuk kihűlni, addig a szilvát előkészítjük, a gyümölcsöt megmossuk, kimagozzuk és fahéjas cukorral meghintjük, de tölthető keményebb házi szilvalekvárral is. Ilonka azt írja, hogy lisztezett deszkán kinyújtjuk és blablabla… na én utálok sokat mosogatni, így a kis kezemben formázom meg – bevonom vele a szilvákat. Enyhén sós lobogó vízben kifőzöm, amikor feljön a tetejére, picit forralom tovább és pirított zsemlemorzsába forgatom ugyanúgy. Erről a fél adagos (nem mertem egyből az egészet bevállalni, de simán elment volna) „vörzsönről” is van kép bizonyítékképp, de elég gáz – nézzétek el nekem…:) De a kiccsaládomnak és az akkori páromnak is ízlett, szerintem tényleg finom lett, na:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése