Hát ez a mai nap megint nem úgy sikerül, ahogy én szeretném, pedig van szánsájn meg minden, de kezd fájni a torkom, álmos is vagyok – sokáig tartott tegnap az NCIS és a Gyilkos számok. Az éjjeli sorozatnézés okozta problémámat orvosolta a Mc Caféból hozott koffeintúladagolás, de az a szörnyű, hogy már a Cafés csajok az utcán is megismernek, sőt ha elvitelre kérem vagy olyan kávéra is kapok csokiszirup-virágot, amihez nem járna:) Valójában csodálkozom, hogy még csak most kezdek rosszabbul lenni, mert apa az egy héttel ezelőtti enyhén mozgalmas hétvége után már hétfőn „haldoklott”, aztán jött anya kedden, hogy ő is szarul van és hát csütörtök reggel a bátyám is hazaérkezett menetrendszerűen egy tüszős mandulagyulladással. A lényeg, hogy a lakás most enyhén szólva tele van „köpködve” bacival, és ha ez mind még nem elég, a kolléga általános egészségi állapota is romlik. De erős vagyok és nem leszek beteg … No para, kell a küzdelem az immunrendszeremnek – nem szabad hagyni lazulni. De azért a tegnapi nap enyhén rontott a lelki világomon… A bruttó bérem fele elmegy a nagy semmibe, markáns részét a közteher elviszi és még ezután ha valamire akarok jutni, el kell mennem kemény pénzekért magánszakrendelésekre. Ez történt tegnap is, amikor Keszthelyre mentem dokihoz. Hát nem volt egyszerű megtalálni az egészségközpontot elsőre, úgyhogy segítséget kellett kérnem egy 16 éves körüli párocskától. Nagyon kedvesek voltak, de mikor a kiscsajszi magyarázza, hogy „a körforgalomnál egyenesen tovább TETSZIK menni…” gyáááááááá… az, hogy nekem mi tetszik, ezt hagyjuk, de ez nagyon nem… ennyire nem nézhettem ki rosszul. ... heyho, alig vagyok idősebb nálad... és rájöttem, hogy igen, alig vagyok nála idősebb 10 évvel. Te atyaúristen! Vénülök! Kétségbeesés egy pillanat alatt és az életem közel nem mondható rendezettnek. A jelenlegi legnagyobb problémám egy erős szerelmi bánat és amiért itt vagyok... De talán eljön még az én időm... először ezeket kell megoldanom és jöhet majd az újraépítkezés, mert az eddigi terveim egy csapásra széthulltak egy hete. Na, de az élet megy tovább és lassan lekésem az időpontom, megköszöntem a segítséget és zúztam tovább... A váróban egy drága csöppség aludt egy baba-hordóban békésen…csak azt nem tudom, hogy két nagyon nem szimpatikus szülőnek hogy lehet ilyen szép babája??? Mindegy is... Be az enyhén jó órabérrel dolgozó orvoshoz, aki szinte gratulált, hogy november óta a szervezetemben beállt nagy változás által okozható probléma minden lehetséges kimenetelét produkálom magamon – remek! De nem vagyok menthetetlen, van az agresszívabb megoldás és a kevésbé durva… megpróbáljuk normalizálni átmenetileg a helyzetet és jön utána a kemény időszak, amikor nem vállalhatok babát. Majd szeretnék gyönyörű kis fiókát, de egyenlőre ezzel nem lesz gond tekintve ahogy a mostani szerelmi életem alakul – de erről bővebben kicsit később. Jöttem kifelé a megnyugtató ténnyel, hogy leszek én még szép csaj.. . már ami a hozott anyagból kihozható természetesen, hát látom egy gyönyörű fekete BMW áll a Seat mellett… húúúúhogyaza… micsoda formás hátsó, gyönyörű felnik és azok a vad szemek… jesszus, nekem ilyen kell…jóóó reggelt, csak kellene, de nem fér bele a költségvetésbe úgy, hogy az éjjeleket nyugodtan végig tudjam aludni. De szép volt… mondhatni álmaim autója. De mivel két lábam van, ami földig ér, ezért tudom, hogy olyanom nem lesz soha és valószínű sosem vezetek BMW-t, de nem baj… ami késik nem múlik...
Ma tettem egy lépést afelé, hogy jót tegyek: jelentkeztem véradásra. Én még sosem adtam vért önként, mindig kísérte egy teljes vérkép-igénylő háziorvosi beutaló és egy kis üveg reggeli középsugaras vizelet :) De ez jó érzéssel tölt el, hogy teszek valami jót az életben… bárkinek szüksége lehet az én koffeindús véremre… :)
És egy kis zene, hogy mindenki feltöltődjön... Vega4 - Life is beautiful... - jó lenne ezt érezni is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése