KCs hazaérkezett, de sajnos a lelki üdvöm érdekében nem tudott közben járni, mert a Pápa éppen elment zarándokútra… hát ilyet?!… Nem megy valaki mostanában Rómába??:) Na, de mindegy… viszont kaptam igazi olasz durumpásztát:) Fettuccine - tök jó… :) Majd készítünk belőle jó magyar túrós csuszát, hihi…:) Neeeeeeeeem… megadjuk majd a módját és úgy érzem, hogy a jövő héten erre sor is kerül.
Ebben a betegségben három dolgot bánok legjobban. Az egyik, hogy nem ehettem chipset, pedig már jópár napja kívántam, de mindig megálltam és a hétvégi bűnözésként iktattam be a programba, a másik szintén ilyesmi (még jó, hogy nem szeretem a pocimat, nem?), elmaradt a zöldbabfőzelék főzés. Pedig azt is úgy megettem volna már, de a harmadik a legszomorúbb. Nem mentem táncra pénteken. Jó, persze alapvetően mozogni sem volt kedvem, nemhogy még ott pörögni, forogni. Erről talán itt még nem is meséltem. Keszthelyre járok salsázni, ez az egyik hobbim. Sok dolog van, amit szeretek, elég mozgékony vagyok, de az egyik ezek közül, amit a legjobban imádok: salsázni. Ha nem lenne az életem része, biztos sokkal keserűbb lennék. Ez több okból is igaz lenne, mert az itthoni csoportnak köszönhetek két kedves emberkét, akiket mára a barátaimnak mondhatok, mert a tánccal együtt végigcsinálták velem (ilyenkor tudtam meg, mennyi barátom van valójában, köszönöm) és így voltam képes túlélni a mögöttem lévő nehéz időszakot. A tánc csak jót hoz... mosolyt csal az arcodra és vidámságot visz a szívedbe. Nagyon szeretem és bár nem egy olcsó mulatság, mégis úgy érzem, hogy ezért hajlandó vagyok ennyit áldozni. Általában a férfiak elég negatívan állnak ehhez hozzá, de remélem, hogy aki majd megtalál magának, nem féltékenykedni fog, hanem büszke lesz rám… remélem… Ennek örömére: Marc Anthony - Valio la pena... lássam, ahogy jár a lábatok :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése