Tiramisu

Mint már említettem, apának tiramisu ehetnékje volt, hát legyen. Bár én nem ehetek belőle, de szívesen álltam neki, főleg hogy összességében talán egy fél óra az egész. Én elég nagy rumlival csinálom – fogalmam sincs hogyan – de akkor is, romeltakarítással együtt is max 40 perc az elkészítés, néhány óra hűtés és utána töredéke időbe telik az elpusztítás.

Hozzávalók:

- 250g mascarpone

- 3 tojás

- 2+1 evőkanál cukor

- 2dl hideg, erős feketekávé és 2dl tej

- 1cs. vaníliás cukor

- babapiskóta

- 3ek.rum (vagy pálinka+aroma)

- kakaópor

A tojásokat szétválasztjuk, a sárgákat 2 evőkanál cukorral és a vaníliás cukorral elkeverjük, bele a mascarpone és a rum vagy annak bármelyik variációja és habos krémmé keverjük. A fehérjét felverjük külön 1 evőkanál cukorral. A kettőt egy bödönbe összekeverjük óvatos mozdulatokkal, hogy a fehérjét ne törjük össze.

Szerzünk valami tálat (én egy téglalap alakú jénaiba szoktam készíteni) és elkezdjük rétegezni: babapiskóta – krém – kakaópor – babapiskóta – krém – kakaópor… nekem ennyire szokott jutni a hozzávalókból ekkora alapterületre. Tehát a babapiskótákat belehempergetjük a tejeskávéba, kirakjuk a tál alját vele, rá a krém és cukrozott nyuszis kakaóport szitálok rá. Még egy ilyen kör és mehet a hűtőbe. Érdemes eléülni, hogy mindenki kibírja a nélkülözendő időszakot, de megéri várni…

Nem tudtam fotót csinálni – nem mintha optimális esetben tudnék normálisat - de én ma nem ehetek, így nem is szóltak, hogy nekiestek… Ellenben készítettem képet az új telomról... mert az előző meghalt sajnos és mikor közölték, hogy mennyiért lehet javítani ... "van valami készüléketek akcióban????" :) Azóta ő az életem része...

Azért álltam neki sütni, hogy eltereljem a gondolataim… főleg erről a gáz állapotról, pedig még az idő is rátett egy lapáttal a rossz kedvemre, de aztán jött a süti alkotás közben, aminek nagyon nem kellett volna… a kívánságműsorban kérték azt a Somló Tamás számot, amit még B az utolsó szép együtt töltött este-éj után dúdolt nekem búcsúzkodás közben, amikor a kocsiban szólt a rádióból… szép volt…

„Néha rámtalál a félelem,

Velem vagy még, vagy csak képzelem…

[...]

Gondolsz-e rám, amikor nem mellettem alszol el

Gondolsz-e rám, amikor magányom nem érdekel.

Gondolsz-e rám, amikor messze jársz már,

S valaki másra vársz talán,

Akkor is, gondolsz-e majd rám...”

Na, erre nagyon nem volt szükségem...