Tömegközlekedés rulez!

Tegnap délután, a fél 4-es busszal mentem K-hoz, mert már nagyon hiányzott meg minden és mivel a Művészetek Völgyén keresztül vezet az utam, így reménykedtem, hogy ez az időpont még túl korai időpont lesz ahhoz, hogy haza akarjanak menni a kedves, az úttesten előszeretettel keresztben gyökkettővel közlekedő, az autósforgalmat egyáltalán nem toleráló, ám a járdát márcsak azért sem használó tarisznyás völgylakók. Lényeg a lényeg, egészen lazán utaztunk, a buszon szerencsére még a falukban sem lettünk egészségtelenül sűrűen, ám már a kis városkám buszpályaudvarán megtörtént, amitől mindig rettegek: hogy egyszer beszólok egy öreglánynak.

Azt tudni kell, hogy a busz Pestre megy, de nem Tőlünk indul, hanem egy másik nagyvárosból, így eleve a busz felében már ülnek (ez szerintem megbocsátható bűn azoknak, akik előbb szállnak fel, mint mi, hogy leülnek). Vártunk már úgy 20an a buszra a megállóban és megérkezett a színes, nagy bálna. Megindult a mozgolódás ezerrel, mindenki úgy helyezkedik ahogy tud, szerintem ez normális. De a busz nem oda állt, ahova a 90%uk, hanem egy jó 2 méterrel hátrébb... és nem a kupac nyugdíjas előtt nyílt ki az ajtó, hanem konkrétan előttem és egy csaj előtt... és erre meg odébb lök konkréten egy öreglány, hogy "nem zavar, hogy ő volt itt előbb???" Hát nem, vazze! Merthogy mondtam, hogy nem vettem észre, hogy sorszámot kellett húzni, de ő mutassa az övét.. hát nincs. Ránéztem a mellettem álló srácra, hogy "és neked van?", hm, neki sincs... Mivel nekem sincs, akkor ez a vita lezárva.... és a másik meg, hogy mondja már el, hogy az nem zavarja, hogy a tolakodásával engem és az előttem álló csajt fellöki? És tudjátok mi volt a válasz? Hogy "NEM". Jaaa... hogy az nem számít, hogy ő tolakodik, de én nem jelezhetem a felszállási szándékom? (mert több nem történt és még azt sem mondhatnám, hogy odébb léptem volna, hogy helyzeti előnyhöz jussak...) Mégis, egyesek mit képzelnek magukról? Ha valaki normálisan áll a dolgokhoz, szerintem megkapja azt a tiszteletet, ami jár neki. Többek között, akik szintén a tömegben álltak: egy fiatal pár két kisgyerekkel... Az öreglányokkal lerakatta a sofőr a táskájukat (merthogy sokan leszünk és ez egy keskeny folyosós busz volt, ne zavarjanak, na meg nem mellesleg ezért van a csomagtartó), természetesen ezt is morogva fogadták, de azért csak utólag leszálltak és a visszafelé tolakodás közben nekiállt hisztizni, hogy "a gyerekkel miért ott állnak??? Jöjjenek, jöjjenek" Ők amúgy is előre lettek volna engedve, de hát ő azért sipákol ám... de hogy miért belém veszett az az idióta, nem értem, hogy miért talált meg..?! Aztán meg egy nő is lerakta a csomagjait (még korábban) a busz aljába, az meg minden egyes csomagtartó csapásra felugrált hogy megnézze, hogy nem-e lopják a táskáját... enyhe paranoia, főleg hogy azért a busz megtelt szépen, de ő aztán annyiszor akart leszállni ellenőrizni a csomagjait, ahány megálló van a közel 50 km-en...! Az ilyen ne szálljon tömegközlekedési eszközre! Éééédes Istenem! Aztán meg a völgy elején felszállt két huszonéves lány, akik addig kevertek az ülőhelyekkel, hogy egymás mellé ülhessenek, amíg úgy nézett ki az egész szitu, mintha az oviban lennénk... két felnőttnek mondható nő miért nem bírja ki egymás nélkül egy kicsit?

Kész voltam és gondoltam, ennél rosszabb már nem jöhet: este nem bírtam tovább és kifejtettem K-nak az aggályaimat a hétvégi témával kapcsolatban. Nemes egyszerűséggel közölte, hogy nem vagyok teljesen normális:) És rá kellett jönnöm, hogy igaza van :) Mondta, hogy örül annak, hogy sütöttem, csak annak nem, hogy ezért. Azt azért nem tagadja, hogy amikor kettesben megyünk el valahova, akkor kicsit visszafogottabb, de egyáltalán nem arról van szó, hogy nem érzi jól magát, csak simán egy társaságban ezek a dolgok könnyebben mennek… mint mindenki másnak. Például amikor az utcazenén is kettesben voltunk a koncerten, addig nem volt kiáltozás meg ugrálás, csak hallgattuk a zenét (egy kulturált szórakozás volt), aztán találkoztunk Dórival és Zsoltival, ott már ment a nevetés és a vigyorgás (és a pálinkázás, de ugye ez mellékes információ:)). Tehát igen, megint sikerült az tenni, amihez a legjobban értünk, mi nők: túlagyaltam!!! De ami alapvetően érdekes, hogy sosem voltam senkire sem féltékeny, most valahogy mégis beleszőtte magát a hétvégémbe, de talán egy év után egy alkalom még nem krónikus, nem? :)

Tény, hogy némi féltékenység is benne volt a dologban, mert az, hogy hölgyekkel is körül van véve ezeken az estéken, nem egyszerű érzés, főleg hogy én meg otthon ülök egyedül a szobámban… na mindegy, de a lényeg, hogy túljutottunk ezen is és azért tudatosult bennem, hogy nem vagyok teljesen normális… vagy csak fáradt vagyok mindenhez és ez jött ki belőlem a hétvégén. Viszont, amikor elkezdtem a monológom, már akkor éreztem, hogy „ez mekkora baromság”. És ez a gyógyulás jele: magam is rájöttem, hogy ennek semmi értelme nem volt – és tudjuk, hogy okos ember más hibájából, buta ember a sajátjából tanul… Minden a legnagyobb rendben van és nem, nem unatkozik mellettem és imád :)

...ééés! tegnap délután bejött velem a cipőboltba... és szó nélkül tűrte, hogy én felpróbáltam mindent, ami tetszik - és amikben persze nem tudtam járni, mert őőőőrült magasak voltak és őőőőrülten fájt bennük a lábam és mankó egyáltalán nem járt hozzájuk :) De nem adom fel, hogy csinos legyek a hétvégén:)