Van egy-két téma, amiben a felek szinte sosem értenek egyet. Példának okáért: vannak olyan kérdések, amiket férfiaknak semmilyen körülmények között nem teszünk fel vásárlás közben: "Kell-e ez a táska vagy cipő?"- "Tetszik?". A válasz úgyis az első kérdésre az lesz "Minek másik?!? Ezer másik van otthon, amit nem is hordasz", a másodikra, hogy "Nekem mindegy...". Na ezekre a válaszokra nem vagyunk szerintem mi nők kíváncsiak. De nem gondoltam volna, hogy valaha bárkinél vitát fog szülni az, hogy igenis jól mozgok a konyhában. Ami a nézeteltérést anno kirobbantotta: a krumplifőzelék. Nagyon komoly és heves vita alakult anno a volt barátom anyukájával azon, hogy mi a krumplifőzeléket fehéren főzzük: krumpli megfőz sóval, vegetával, babérlevéllel és behabarjuk, ennyi. Nagyon sok helyen látom, hogy hagymával indítanak, pirospaprika, víz és krumpli és habarás... hallottam már olyat is, hogy fokhagyma is kerül bele. De hát, ahány ház annyi szokás - és ez így szép, aminek egyik hozománya, hogy a krumplifőzelék otthon fehér és mi ezt az utóbbi verziót esszük rövidebb lével főtt tésztával:
Ez az étel gyakorlatilag egy pörkölt, csak nem hússal, hanem krumplival benne és ettől lesz gyorsabb, mert nem kell vele annyit vesződni. Egy fej hagymát olajon üvegesre párolunk, majd dobunk rá egy kávéskanál őrölt pirospaprikát és felöntjük egy kicsi vízzel. Picit forraljuk meg az alapot és mehet bele a közel ugyanakkora kockákra vágott krumpli és ha még szükséges, akkor még egy kis víz. Sóval, kevés borssal, vegetával és kicsi paprikakrémmel ízesítjük és hagyjuk megfőni a krumplikockákat. Amikor puhák, akkor behabarjuk és készre főzzük. Elméletileg ha az elején nem árasztottuk el sok vízzel, eddigre pont optimális mennyiségű szaftja lesz a krumplinak és tésztával tálaljuk.
A vita végülis abból alakult anno, hogy nem fogadta el a vitapartnerem azt, hogy az én családom máshogy főz. Ahány tájegység, szerintem annyiféleképpen főzik a legtöbb ételt, de ez mégis, miért baj??? És nem is az, de én jó szándékkal meséltem el, de ő nem úgy vette, hogy "más és de érdekes", hanem egy versengést csinált belőle, és úgy beszélt, hogy ahogy mi főzünk, az rossz! Ezen elég rendesen fel is kaptam a vizet és még a végén megüzente a fiával, hogy megkereste 20 szakácskönyvben és 15-ben az őféle főzelékét főzik - hát egészségére, legyen vele boldog... de én akkor is így szeretem és a gyermekeimnek is így fogom továbbadni. Azóta elővigyázatosabb vagyok ezekkel a témákkal, de a jelenlegi párom anyukája szerencsére nem ennyire érzékeny ezen a téren, sőt kimondottan nyitott az újításokra, és bár valószínű sosem fogja ezt ő főzni, de legalább nem értékeli rossznak, miközben csak kicsit más :)
Ez az étel gyakorlatilag egy pörkölt, csak nem hússal, hanem krumplival benne és ettől lesz gyorsabb, mert nem kell vele annyit vesződni. Egy fej hagymát olajon üvegesre párolunk, majd dobunk rá egy kávéskanál őrölt pirospaprikát és felöntjük egy kicsi vízzel. Picit forraljuk meg az alapot és mehet bele a közel ugyanakkora kockákra vágott krumpli és ha még szükséges, akkor még egy kis víz. Sóval, kevés borssal, vegetával és kicsi paprikakrémmel ízesítjük és hagyjuk megfőni a krumplikockákat. Amikor puhák, akkor behabarjuk és készre főzzük. Elméletileg ha az elején nem árasztottuk el sok vízzel, eddigre pont optimális mennyiségű szaftja lesz a krumplinak és tésztával tálaljuk.
A vita végülis abból alakult anno, hogy nem fogadta el a vitapartnerem azt, hogy az én családom máshogy főz. Ahány tájegység, szerintem annyiféleképpen főzik a legtöbb ételt, de ez mégis, miért baj??? És nem is az, de én jó szándékkal meséltem el, de ő nem úgy vette, hogy "más és de érdekes", hanem egy versengést csinált belőle, és úgy beszélt, hogy ahogy mi főzünk, az rossz! Ezen elég rendesen fel is kaptam a vizet és még a végén megüzente a fiával, hogy megkereste 20 szakácskönyvben és 15-ben az őféle főzelékét főzik - hát egészségére, legyen vele boldog... de én akkor is így szeretem és a gyermekeimnek is így fogom továbbadni. Azóta elővigyázatosabb vagyok ezekkel a témákkal, de a jelenlegi párom anyukája szerencsére nem ennyire érzékeny ezen a téren, sőt kimondottan nyitott az újításokra, és bár valószínű sosem fogja ezt ő főzni, de legalább nem értékeli rossznak, miközben csak kicsit más :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése