A cégnél egy hónappal ezelőtt meghirdették, hogy pünkösd hetében véradó akció lesz. Én még sosem adtam vért, csak vérvételen voltam - amit ugye nem önszántamból kérek magamnak és általában egy vizelettel teli üvegcse társaságában várom végig a közel órás sort másodikként, de hát az mégsem ugyanaz, itt az idő valami jót tenni: mentsünk meg 3 életet! Hát rajtam ne múljon, hogy valakinek a műtétkor legyen vér - ha szüksége van rá, hajrá. Máté kollégával a tegnapi napra ütemeztük be magunkat, ami amúgy is a véradás világnapja. Kicsit féltem ugyan a dologtól, de mégis eltöltött belülről egyfajta büszkeség, hogy én olyan vagyok, aki magától odamegy és segíteni akar... hm, klassz csaj vagyok - lehet, hogy lila leszek, de kit érdekel, mikor ilyen nemes cél vezérel, nem?!
Eljött a reggel, felkeltem - elfelejtettem, hogy mi vár rám... :) Délelőtt jött a Máté, hogy jó lesz-e déltől? Hmm, mi is? kértem valami táblázatot vagy micsoda?? Hát a véradás... jajj, belémnyilalt megint az érzés, hogy jajj, de jó de mégsem de mégis és jó lesz és jót teszek... ja és minden mellett 4 óra fizetett igazolt távollét :) Korán hazaérek és alvás... mennyi, de mennyi jó oldala van ennek a véradásnak :) A lényeg: megyünk, persze, szólj és suhanunk. Szerencsére nincs messze a véradó, Máté már úgy készül, hogy vissza se jön, én nem viszem a cuccom, mert visszafelé kell elindulni majd a buszra a hőstettem után. Gyors felírtam a gyógyszerem nevét, amit az arcomra szedek és rohanás a vérellátóba. Az úton még poénkodtunk, hogy ki kit mos fel a beavatkozás alatt, meg hogy mindketten elsők vagyunk - hullámzás és tapsvihar jár! :)
Beérünk, természetes rossz asztalnál kezdtük a dolgokat nagy izgalmunkban, visszaküldött minket a "donor felvételi" ablakhoz. Hát én láttam, hogy az oda ki van írva, de vazze' én nem meghalni jöttem ide... vagy mégis?! Biztos, hogy akarom én ezt? Akarom hát... kérte a hölgyike az iratainkat és hozzánkvágott igény szerint bubis vagy bubi nélküli fél literes ásványvizet és egy - idézem szó szerint - kakaós ízesítésű krémmel töltött natúr ostyaszeletet (márka nélküli, fehér albínó csomagolásban), hogy ezt dobjuk be még véradás előtt. Én még egy nap alatt sem iszom meg a fél liter folyadékot, nem hogy most azonnal lökjek le egyben ásványvizet, amit amúgy sem szeretek - de ez van, segíteni jöttem, megoldom. Nem lát minket a törzsben, első véradók? Jaja, kiscsirkék vagyunk még... Ivás közben kitöltöttünk egy kérdőívet, annyira nem volt nehéz, ezen a vizsgán átmentem :) ... a sok "nem"-mel együtt bevonultam a második rostára: hemoglobinszint meg véralvadás gyorsteszt: minden rendben és "A"-s vagyok, az hogy + vagy -, majd a vérem vizsgálata után derül ki, a gyorsteszt nem mutatja. Boldogan átvonulok a következő állomásra: vérnyomás mérés és kérdezgetés. A szobában 3, nem túl szimpatikus orvos ült. Én voltam aznap a 6. véradó, hát nem tolongtunk, nem volt sorbanállás, mégis úgy néztek az emberre, hogy minek jött ez ide? Hát vért adni és megmenteni 3 embert :) Elvették a papírom, látja, hogy bejelöltem a sok nem között igenre a gyógyszerszedős sort.
A másik hölgy kis kedvességtől sem vezérelve rámtette a vérnyomásmérőt. A zümmögés közben a papírtkezembőlkitépő orvos megkérdezte, hogy mégis mit szedek? Sotrex, mondtam félőn, de nem lesz abból gond: csak az arcomra szedek egy vitamint... tévedtem. A 134/80 és 92 pulzusszámú vérnyomásom feljegyzése után úgy elhajtottak, hogy öröm volt nézni. Közölték, hogy mivel sejtnövekedésgátló hatása van, terhes vagy a következő fél évben babát vállalni akaró nőnek az én vérem nem adható és gondolom a keveredés megelőzéseként le se veszik a vérem :(
Szomorú lettem és csalódott. Segíteni akartam, büszke lenni magamra, hogy jót teszek... és nem engedik. A Mátét otthagytam, mert Nála minden rendben volt és onnan egyenesen ment is utána haza, nem lett volna értelme ott maradnom tovább. Én visszakullogtam a munkahelyemre és hát akik tudták, mire készülök, kérdezgették, hogy kész vagyok??? Jah... mert a vérem nem kell senkinek :( Jó sokat hülyülünk ezen, de nem hiszem el, hogy nem lehet valahogy kiszűrni vagy bármit tenni ellene, hogy ha már állítólag bajban van a vérbank, hogy egy ilyen miatt kidobnak. Bár sajnálták, mert hogy első véradó lettem volna és önkéntes ráadásul... de ez van. Csalódottan mentem haza, de szerencsére felmentem facere.
Az egyik általános iskolai oszálytársam létrehozott egy zárt csoportot, ahova az osztálytársakat hívta csak meg. Oda töltögettünk tegnap fel képeket és sztorizgattunk, kommenteltük... olyan emberek aktívak, akikről álmomban nem gondoltam volna, hogy érdekli, mi van velünk. Nagyon jól éreztem magam és meg is beszéltünk annak melegében egy talit 24-re. Annyira örülök, hogy képes vagyok egy képet felrakni magamról ide is :) Ahogy a Zsolti is írta... "A legjobb csajok"
Naggyon súlyos ez a kép... de régen is volt - nagyjából 20!!! éve! Jól esett nosztalgiázni a tegnapiakkal... fú, olyan sztorik jöttek elő, hogy jééééézus... nagyon jó érzés fogott el. Csak nevettem és mosolyogtam és olvastam és vártam, hogy írjanak, kommenteljenek a többiek is. Rég voltam ilyen izgatott. Eddig nem értékeltem a facet, sőt kimondottam utáltam, de már örülök, hogy regisztráltam.
A tegnap történtek ellenére reggel egy csomag várt az asztalomon: egy igazolás arról, hogy véradáson voltam, egy szív alakú, piros alapon vöröskeresztes emlémás lufi és egy csepp alakú kitűző. És jó érzés töltött el... azért mégis számított, hogy elmentem és megpróbáltam és örömmel megyek... khm... 3 év múlva, mert addig le vagyok tiltva :(:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése