Vannak olyan sütemények, amiket kinyomtatok, hogy feltétlen kipróbálok... a papír elveszik és természetesen az egész feledésbe merül... és van a másik csoport: amiket meglátok és addig-addig keresem az alkalmat, hogy megsüthessem, hogy már ha más megoldást nem találok, akkor szó szerint kreálok egyet. Most nem volt szükség kreálásra: pünkösd hétvége... hááááát süti kell!!!
Egy héttel ezelőtt Dóri kolléganővel azon problémakört kellett megoldani, hogy a barátja céges névnapi partijára valami olyan sütit kellett találni, amit a barátja is szeret, könnyen elkészíthető, szállítható és a legnagyobb kritérium, hogy előtte nap süthető legyen, mindemellett másnap is maradjon finom. A nagy "brainstorming" alatt felsoroltam egy-két sütit a repertoáromból, de valamennyivel volt valami gond: nem krémes... krémes... Zsolti nem szereti... és azt sem... és az sem az igazi... és talált a Mamaneten egy túrótortát. Szerintem igen jól néz ki és emellett tette le a voksát, ami utólag egy nagyon jó döntésnek bizonyult.
Másnap megkérdeztem, hogy mégis hogy' sikerült, milyen íze volt, de hát a torta formának egy hátulütője van: ha máshova sütöd, nem kóstolhatod meg. Mert hogyan küldöd oda a tortát úgy, hogy már otthon kivágtál egy cikket?? :) Bár ha kiszeleteled egy dobozba, senki nem veszi észre, hogy egyel kevesebb van és ha összeállítanád, már nem adna ki egy egész kört. :) No de mindegy, a lényeg, valahogy elkezdte nekem is birizgálni a fantáziám - főleg, mert én imádom a túrós dolgokat, hát annak melegében meg is sütöttem szombat délelőtt és mondhatom: isteni lett. Az egész pofonegyszerű, igaz a túrótól egy kicsit drága, de évente egyszer megengedheti magának az ember. Erősen kezdő konyhatündérként nem változtattam a recepten, de nem állítom, hogy ha lett volna itthon meggy, nem szórtam volna a töltelékbe egy-két szemet, de így natúrban is nagyon finom volt.
Tésztához:
Töltelékhez:
A recept eredetinek mondható feltöltője már jelzi az elején, hogy "jópofa" a recept (szerintem idétlen, de mindegy), mert nem igazán veszi figyelembe a csomagolási egységeket. Ez a pudingnál és a vaníliás cukornál okozhat gondot (már aki ezen komolyabban fennakad). A vaníliás cukor előírt mértéke éppen pontosan 1,5 zacsinyi... hát a fél zacskó vaníliás cukor az én véleményem szerint nem oszt, nem szoroz - így ment bele simán. És amellett nem találsz még egy olyan receptet, ahova elhasználhatnád a másik felét, tehát egyértelmű a teendő: bele mind a kettő egészben. Na, a pudingpor az is ilyen képlékeny, mert mint kiderült: minden márkának más a tömege. Én ezt eddig nem vettem észre - főleg mert mi csak a dr.Oetkert vesszük, semmi mást, mert egyszer megjártuk már - de az üzletláncok saját termékeitől a márkás pudingokig, mindet más mennyiségben csomagolják. Nekem otthon a 40 g-os dr.Oetker volt a szekrényben - abból ment bele kettő és kész, az áfával nem foglalkozunk :)
Kezdetnek össze kell állítani a tésztát - a vaj összetapasztja a lisztet és a cukrot a kéz melegének segítségével és mehet a hűtőbe pihenni, amíg a tölteléket kikeverjük. A hozzávalókat egy tálba rakom és én a botmixert használtam, azzal pillanatok alatt homogénné vált. Én kicsit megijedtem, hogy nagyon laza és folyós lett, de hát sok a folyékony összetevője, ez nem meglepő, csak szokatlan - de ettől lesz finom krémes. A tortaformát kibéleled sütőpapírral - én csak az aljába tettem és jöhet a móka. Kivettem a hűtőből a tésztát és megpróbáltam kinyújtani akkorára, hogy a tortaforma aljánál annyival nagyobb legyen, hogy 4-5 centis peremre is jusson tészta: természetesen ez a lehetetlen. A tészta törik - igazából nincs semmi benne, ami nyújthatóra összetartaná, de azt hittem, hogy én superman vagyok és nekem úgyis sikerülni fog... tévedtem: a tészta nem nyújtható csak nyomkodható és sajnos még nem is S-es a ruhám :) Amennyire tudtam, nyújtottam a tésztát sodrófával majd bele a formába és nyomkodás... majd pohárral kiegyengetés, hogy szép legyen - és zutty be a sütőbe barnulás előtti fázisig - szépen fogalmazva: elősütjük a tésztát (asszem). Ennél a pontnál kivettem a sütőből és beleöntöttem finoman a túrótölteléket és visszatettem sülni 190 fokra 65 percre. És ez lett a végeredmény:
Egy héttel ezelőtt Dóri kolléganővel azon problémakört kellett megoldani, hogy a barátja céges névnapi partijára valami olyan sütit kellett találni, amit a barátja is szeret, könnyen elkészíthető, szállítható és a legnagyobb kritérium, hogy előtte nap süthető legyen, mindemellett másnap is maradjon finom. A nagy "brainstorming" alatt felsoroltam egy-két sütit a repertoáromból, de valamennyivel volt valami gond: nem krémes... krémes... Zsolti nem szereti... és azt sem... és az sem az igazi... és talált a Mamaneten egy túrótortát. Szerintem igen jól néz ki és emellett tette le a voksát, ami utólag egy nagyon jó döntésnek bizonyult.
Másnap megkérdeztem, hogy mégis hogy' sikerült, milyen íze volt, de hát a torta formának egy hátulütője van: ha máshova sütöd, nem kóstolhatod meg. Mert hogyan küldöd oda a tortát úgy, hogy már otthon kivágtál egy cikket?? :) Bár ha kiszeleteled egy dobozba, senki nem veszi észre, hogy egyel kevesebb van és ha összeállítanád, már nem adna ki egy egész kört. :) No de mindegy, a lényeg, valahogy elkezdte nekem is birizgálni a fantáziám - főleg, mert én imádom a túrós dolgokat, hát annak melegében meg is sütöttem szombat délelőtt és mondhatom: isteni lett. Az egész pofonegyszerű, igaz a túrótól egy kicsit drága, de évente egyszer megengedheti magának az ember. Erősen kezdő konyhatündérként nem változtattam a recepten, de nem állítom, hogy ha lett volna itthon meggy, nem szórtam volna a töltelékbe egy-két szemet, de így natúrban is nagyon finom volt.
Tésztához:
- 50 g porcukor
- 150 g liszt
- 100 g vaj
Töltelékhez:
- 500 g túró
- 90 g pudingpor
- 200 g porcukor
- 500 ml tej
- 400 ml tejföl
- 1 citrom reszelt héja
- 2 tojás
- 15 g vaníliás cukor
A recept eredetinek mondható feltöltője már jelzi az elején, hogy "jópofa" a recept (szerintem idétlen, de mindegy), mert nem igazán veszi figyelembe a csomagolási egységeket. Ez a pudingnál és a vaníliás cukornál okozhat gondot (már aki ezen komolyabban fennakad). A vaníliás cukor előírt mértéke éppen pontosan 1,5 zacsinyi... hát a fél zacskó vaníliás cukor az én véleményem szerint nem oszt, nem szoroz - így ment bele simán. És amellett nem találsz még egy olyan receptet, ahova elhasználhatnád a másik felét, tehát egyértelmű a teendő: bele mind a kettő egészben. Na, a pudingpor az is ilyen képlékeny, mert mint kiderült: minden márkának más a tömege. Én ezt eddig nem vettem észre - főleg mert mi csak a dr.Oetkert vesszük, semmi mást, mert egyszer megjártuk már - de az üzletláncok saját termékeitől a márkás pudingokig, mindet más mennyiségben csomagolják. Nekem otthon a 40 g-os dr.Oetker volt a szekrényben - abból ment bele kettő és kész, az áfával nem foglalkozunk :)
Kezdetnek össze kell állítani a tésztát - a vaj összetapasztja a lisztet és a cukrot a kéz melegének segítségével és mehet a hűtőbe pihenni, amíg a tölteléket kikeverjük. A hozzávalókat egy tálba rakom és én a botmixert használtam, azzal pillanatok alatt homogénné vált. Én kicsit megijedtem, hogy nagyon laza és folyós lett, de hát sok a folyékony összetevője, ez nem meglepő, csak szokatlan - de ettől lesz finom krémes. A tortaformát kibéleled sütőpapírral - én csak az aljába tettem és jöhet a móka. Kivettem a hűtőből a tésztát és megpróbáltam kinyújtani akkorára, hogy a tortaforma aljánál annyival nagyobb legyen, hogy 4-5 centis peremre is jusson tészta: természetesen ez a lehetetlen. A tészta törik - igazából nincs semmi benne, ami nyújthatóra összetartaná, de azt hittem, hogy én superman vagyok és nekem úgyis sikerülni fog... tévedtem: a tészta nem nyújtható csak nyomkodható és sajnos még nem is S-es a ruhám :) Amennyire tudtam, nyújtottam a tésztát sodrófával majd bele a formába és nyomkodás... majd pohárral kiegyengetés, hogy szép legyen - és zutty be a sütőbe barnulás előtti fázisig - szépen fogalmazva: elősütjük a tésztát (asszem). Ennél a pontnál kivettem a sütőből és beleöntöttem finoman a túrótölteléket és visszatettem sülni 190 fokra 65 percre. És ez lett a végeredmény:
Melegen egyszerűen isteni... a meleg vanília íz hm... imádom, de hidegen is rettentően finom.
Szombat délutánra régi főiskolai csoporttársakkal volt randim a McCaféban... a törzshelyemen, akikkel szerintem nagyon jót dumáltunk - még ha évente egyszer is kerül erre sor, akkor is jó volt. Szó volt a diploma utáni GirlGrill Partyról is a Csilláéknál - áááá, az a grillbegyújtás egy rémálom volt, de egy ember tuti jól szórakozott: a szomszéd. Már akkora füstöt csináltunk a Csillával, hogy az indiánok hadüzenetnek is vehették, de se tűz, se parázs még sehol, amikor megszánt minket a szomszéd bácsi is dobált át gyújtóst és felvázolta a tűzgyújtás menetét :) Na és amikor megtudtuk, hogy akivel töltöttük az egész napunkat valójában 12 évvel idősebb nálunk - és tényleg, mert a személyiében is leellenőriztük... ááh, mekkora állat volt! Volt min nevetni délután :)
Na, de vissza a jelenbe: mivel Dóri nem tudta megkóstolni a saját művét - a torta jellege miatt - így vittem nekik két szeletet a sajátomból. Mikor Dóri rákérdezett Zsoltinál, hogy őszintén melyikőnké volt a jobb, azt mondta, nagyon helyesen, hogy a Dórié. Az övé annyiban tért el az enyémtől, hogy ő csak kézi habverővel keverte össze a tölteléket és maradtak nagyobb túródarabok benne - de Dóri, hidd és fogadd el, ha megdicsérnek, jó???? :):)
Természetesen, ha már arra jártam, K-nak is vittem két szeletet. Annak melegében nekiesett és ízlett neki. K-tól is elismerést kaptam, de az igazat megvallva, szinte minden ízlik neki, amit sütök - és azt mondta, hogy büszke rám és tényleg ügyes vagyok :) és ezt nagyon jó hallani...
Szombat délutánra régi főiskolai csoporttársakkal volt randim a McCaféban... a törzshelyemen, akikkel szerintem nagyon jót dumáltunk - még ha évente egyszer is kerül erre sor, akkor is jó volt. Szó volt a diploma utáni GirlGrill Partyról is a Csilláéknál - áááá, az a grillbegyújtás egy rémálom volt, de egy ember tuti jól szórakozott: a szomszéd. Már akkora füstöt csináltunk a Csillával, hogy az indiánok hadüzenetnek is vehették, de se tűz, se parázs még sehol, amikor megszánt minket a szomszéd bácsi is dobált át gyújtóst és felvázolta a tűzgyújtás menetét :) Na és amikor megtudtuk, hogy akivel töltöttük az egész napunkat valójában 12 évvel idősebb nálunk - és tényleg, mert a személyiében is leellenőriztük... ááh, mekkora állat volt! Volt min nevetni délután :)
Na, de vissza a jelenbe: mivel Dóri nem tudta megkóstolni a saját művét - a torta jellege miatt - így vittem nekik két szeletet a sajátomból. Mikor Dóri rákérdezett Zsoltinál, hogy őszintén melyikőnké volt a jobb, azt mondta, nagyon helyesen, hogy a Dórié. Az övé annyiban tért el az enyémtől, hogy ő csak kézi habverővel keverte össze a tölteléket és maradtak nagyobb túródarabok benne - de Dóri, hidd és fogadd el, ha megdicsérnek, jó???? :):)
Természetesen, ha már arra jártam, K-nak is vittem két szeletet. Annak melegében nekiesett és ízlett neki. K-tól is elismerést kaptam, de az igazat megvallva, szinte minden ízlik neki, amit sütök - és azt mondta, hogy büszke rám és tényleg ügyes vagyok :) és ezt nagyon jó hallani...
...ja és a dobozokat be kell gyűjtenem, mert anya megnyuvaszt :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése