Na hát kicsit zajlanak az események, vagy éppen pont toporgok egy helyben – magam sem tudom… Ha valaki ismeri a férfiakat, kérem jelentkezzen nálam, mert lenne hozzá pár kérdésem.
Ebből a kis bevezetőből gondolom látszik, hogy megint nem sikerült halál sima utat választanom a férfiak terén… A lényeg végülis, hogy igen, megvolt az a szombat. Vacsi nem volt, mert igazából akkora voltam hivatalos, amikor hazaért, így mondtam, hogy úgyis Topmodell project van, ne főzzön, na meg ha már ott leszek, ne menjen ilyenekkel az idő, bár az együtt főzés is roppant romantikus is tud lenni szerintem, persze ha van hozzá két bizsergő test. A bizsergő testekben nem volt hiány, de a főzés elmaradt.
Az este mosolygó szemekkel és nagy öleléssel indult. Nem bírtunk eléggé örülni egymásnak. Jól megszorított, de igazából nem bántam egy cseppet sem. Talán ez volt a randi cúcspontja a maga módján. Kaptam egy fekete-piros plüss sárkányt a szülinapomra, hogy illik az autóba. És milyen igaza van, most ő vigyáz rám az utakon és tényleg jól áll a „vörös sárkánynak”. Végülis nem akarok nagy részletekbe belemenni, mert ez tényleg nem tartozik a nagy nyilvánosságra, de annyit elmondhatok, hogy nagyon megszeretgettük egymást … de valahogy ezzel csak eltávolodtunk. Mint két iszonyat vonzó barát teli izgalmakkal találkoztunk és elég elhidegülten jöttem el. Fáradt volt – talán ez is valahol magyarázat lehet az este történtekre, de igazából ha nagyon szeretném, az egészbe bele tudnám ezt magyarázni, de nem akarom. Nem igazán úgy jöttek a dolgok, ahogy kellett. De! Most jön ami miatt külön tanácsadót keresnék: miért gondolják a férfiak azt, hogy ha eltűnnek az ember életéből, az megoldás bármire is??? Szerintem, aki nőkkel kezd, az számoljon ezzel a kis apró dologgal: szeretjük lezárni a témát. Meg a másik, hogy ha volt vér a pucátokban, hogy elkezdjük, akkor arra is legyen, hogy ha nem működik, lezárjuk. Mert csak méreg, harag lesz belőle. Most nekem ez a „langyos víz” nagyon nem tetszik, és próbálok a leheletnyi időpontok között úgy lavírozni, hogy össze tudjunk végre hozni egy beszélgetést. Z-vel ez is elég nagy falat számomra. Sokat dolgozik, sokáig… megértem. De akkor mondja, hogy nem ér rá… de ne ne jelentkezzen, az Isten áldja meg az elvileg erősebbik nemet. De nagy csoda – délelőtt találtunk egy időpontot, ami egészen 7 óráig úgy tűnt, hogy tökéletes lesz a helyzet tisztázására. Aztán indult már csak az estém…
Ma kb fél7 fele értem a lakásba haza, de valami miatt nagyon mászkálhatnékom volt… Ilyenkor a nyakamba veszem a várost, kezdem pláza hiányában a kék-piros nagy áruházláncban, aztán nem is megyek haza, egyenesen a városközpont felé veszem az irányt. Ez az általános útirány – és ma is tökéletesnek bizonyult…jah egy ideig! Történt ugyanis, hogy már az áruházlánc felé közeledve láttam egy BMW-t… na ki vezette??? B! Hogyazajó…. remek! Itthon van! De mit keres itthon? Menjen haza, el, vissza, messze… tisztára jól megvoltam nélküle. A gyomrom és a lelkem is. De örömmel konstatáltam, hogy nem a boltba megy, hanem valamerre kifelé a városból. Totál nyugodtan vettem az irányt a látszatvásárlásom után a centrum felé… és ki ért mellém a körforgalomban…? B! Még egy sor káromkodás futott át az agyamon így hirtelenjében, alig 10 perc alatt kétszer is látom, hát mit ne mondjak… és amit a szép: integetett. Én is telefonáltam éppen Vikivel, és ő is telefonált, gondolom a szerencsésnek, hogy megy érte… vagy ilyesmi. És intett…másodszor is, mintha marha jóban lennénk:) De igazából jobb így… ha úgy tett volna, mintha nem ismerne, azért mérgelődnék itt, nem? Alapvetően maradjon így a szitu. De ha jól láttam pecsétgyűrű volt a kezén – gyáááááááá. Máááár összeomlott bennem, hogy jó ízlésvilággal rendelkezne. Katasztrófa…! Főleg egy fiatal srác kezén. Na mindegy… de aztán jött Z és a telefon: nem biztos, hogy ez a mai chatparty összejön, mert kerti partin van… remek! Pedig én már nem vagyok hajlandó sehova sem húzni, halasztani. Ha fene fenét eszik is, ma pontot teszünk az ügy végére… ez is rossz, az hogy láttam B-t, háááát, nem is tudom milyen. Egyrészről rossz, mert még azért megmozdult valami a gyomromban (nem, nem az ebéd a pecsétgyűrű miatt:)), de másrészről már azért korán sem azt érzem, amit anno. És ez jó! Kezdek kigyógyulni és ezt viszont Z-nek köszönhetem. Mert „bebizonyította”, hogy még tetszhetek valakinek, aki nekem is tetszik. Az más, hogy egy este alatt az egészet el is tudjuk cseszni, de az már részletkérdés:) Szívesen mennék még ma Badacsonyba, de ezek után én már nem merek kilépni a lakásból, nehogy feltűnjön még valaki az életemből… jobb lesz itthon:)
Ja és még egy dolog nyugtatott meg: jóóóól néztem ki :) Mély, dekoratív, formát kiemelő dekoltázs, nem feszülős csípő résszel és hosszú farmerral, papuccsal… igazából randira sem öltözettem volna fel jobban :) Ginának köszönöm a címet - éppen tökéletes rám nézve:)
És ezt a számot pedig imádom: Meat Loaf – I would do anything for love…Nem mai csirke, de szerintem ez semmit sem von le az értékéből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése