2010. július 26., hétfő

A mosoly és az önbizalommal teli szív egyenes út a boldogság felé…

Már egy hónapja is van talán, hogy nagy lendülettel írtam, hogy újra topmodell-project indul, micsoda jó nőci leszek a strandszezonra. Azt hittem akkor, hogy a nyilvánosság hatással lesz majd rám és nem leszek annyira lusta, mint amennyire az lettem. De ennek vége! Vasárnap reggel megvolt a hivatalos mérlegelés… a husimókus testemet ráhelyezve a családi régi manuális szobamérlegre éppen pontosan 66 kg-ot mutatott. Jól jegyezzétek meg, mert nagyon nem akarom, hogy egy-másfél hónap elteltével ugyanennyit vagy neadjisten ennél többet mutasson. Nem szégyellem, kiírom! Az tény, hogy már nem feszengek (annyira) a strandon fürdőruciban, már eljutottam fejben odáig, hogy igenis elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok, de tudom, hogy még nem az igazi, így teszek érte – naaagy sóhaj és lelki erőt vettem magamon és belevetem magamat a diéta sötét bugyraiba.

Azt, hogy fogyóznék – túlzás lenne állítani. GiNuS gyönyörűen összefoglalta mi lehet és mit nem. Profi már a csaj belőle... látszik, az én barátnőm:) Egy biztos, hogy nem szabad éhezni, koplalni vagy „villámdiétákat” bevetni, csak odafigyelni és mozogni és tudni kell nem feladni!!!! És „egész egyszerűen” (na peeeeeeeersze:)) több kalóriát feldolgozni és elhasználni, mint amennyit bevinni a szervezetbe. Ez nem hangzik olyan bonyolultan, nem?:) Na, én nem fogok számolgatni, azt meghagyom másoknak, de próbálok odafigyelni az étkezésemre: húst zöldséggel párosítani, kenyeret elfelejteni és mozogni. Ez lesz a titkom. Semmi több. A legnagyobb baj, hogy szeretem a hasamat… és imádok enni. Ha ez nem lenne… akkor nem lennék ilyen sem valószínű:)
Amiről nem vagyok hajlandó lemondani az a kávé. Már odáig eljutottam, hogy mézzel, édesítőszerrel vagy ezek kombinációjával iszom, de egyszerűen kihagyni nem fogom az életemből. Kell az ember életébe valami, ami bűnözés, mert úgy édes az élet. Nekem ez nem a cigi, nem az alkohol (ami ugye szintén tele van kalóriával és egyáltalán nem fogyaszt) hanem a kávé... :) Az életem része marad...! :)

Ja és míg el nem felejtem: mosolyogni! Ez iszonyat fontos, mert ha a lélek rendben van, akkor a test is rendben lesz. Lehet, hogy nem egyszerre, hanem kicsi csúsztatással, de az ember kivirul, mindenki körülötte mosolyogni fog; a jókedvvel párosítva pedig sok mindenre gyógyír lehet.

Az elmúlt hónap két dologra mindenképp jó volt, ha már nem lesz belőle semmi komolyabb: visszaadta az önbizalmam, hogy igen, még tetszhetek valakinek, aki nekem is tetszik és nem mellesleg újra mosolyogtam és ezt mások is észrevették…:) És ezért nem bántam meg semmit…

Ide passzol ez az energiabomba, ami kell is a következő időszakhoz: Bon Jovi - It's my life... imádom!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése