A lényeg, hogy a „vörös sárkány” velem van és szeretem és ő is szeret engem:) Na, de jöjjön, ami még nagyon fontos lett az életemben…
Ezért az autóért nem egyedül álltam sorba, mert összességében jó áron árulta a volt tulajdonosa. De valamiért én hozhattam el az autót – ha annyit mondok, hogy működött a „kémia”!? :) Igen, hát mit ne mondjak, megtetszettünk egymásnak vagy hogy fogalmazzak… már telefonban részemről megvolt a bizsergés és ez csak fokozódott az elmúlt napok során.
Az egész ugye úgy indult, hogy egy hétfői napon véletlen megláttam a hirdetést a neten, kaptam a telot és a megadott számot hívtam fel – egy srác vette fel, iszonyat simogató mély hanggal szólt bele, megdumáltuk, hogy ő éppen hétfőn van szabin – más napokon vagy munka előtt reggel v este munka után tudom megtekinteni a „csodát” egy nyugat-dunántúli városban. Korán kell kelni – nem gond, hozzászoktam, megbeszéltük a másnap reggelt. Csörgött az óra, a telefon, megint óra, megint telefon – a szokásos reggeli tortúra, izgatottan kelek, de nem indulunk, mert apa nem jól van – mondtam, hogy ennek semmi értelme, mert az egy dolog, hogy vezetek, de azért hogy szenvedjen vagy neadjisten rosszul legyen, nem kell elindulni. Utólag kiderült, hogy az amúgy is vérnyomásproblémákkal küszködő apukámnál valami nem stimmel még az átlagnál jobban, így én eljöttem mégis dolgozni kedden és most jön a lényeg: felhívtam a srácot, hogy bocs, de a program lefújva, nem tudunk menni – majd holnap. De aztán holnap sem, mert éccsapa még mindig nem igazán van jól, már égett a képem, hogy a szerdait is lemondom, de írtam egy sms-t, hogy tényleg ne haragudjon, de nem tudok mit tenni, el kell halasztani az autónézegelődést. Visszaírt, írtam – elsmsezgettünk (nem is tudom, van-e ilyen szó) aztán egy közösségi portálon is megkerestem, mert azért nekem lényegesen könnyebb dolgom volt az ő nevével, mint neki az enyémmel :) Írtam neki, váltottunk néhány incselkedő üzenetet – végre megint valami, ami jó. Kiderült, hogy többen pályáznak az autóra, így aput megsürgettem – csütörtökön eljutottam odáig, hogy megsimogathassam a….z autót:) Imádtam, kellett nekem… és nem elhanyagolható tény, hogy mellesleg az eladója sem rossz :) Hihi!:) És már akkor volt fizikai kontaktus, csak nem lehetett látványos, mert apukám még a végén gyanút fogott volna – csak ilyen véletlennek tűnő apró érintések… az én kezem az ő kezéhez és édes kis egymásra mosolygások – semmi több. Aztán hazafelé úton írt sms-t, hogy eléggé zavarban volt, de reméli tetszett minden – az autó is és úgyis beszélünk még a szerződésről IS:) Hát igen, tetszett minden…szó szerint és vajon miről szeretne még a fiatalember beszélni velem??? Állok elébe:). Az autó formás, a tulaja kedves, rendes, van humora és nevetőgödröcskéje…:) Egész héten smseztünk, kiderült, hogy annyira zavarban volt, hogy akart puszit adni, de nem mert – meg hát nem tudta, hogy én akarom-e. Saját bevallása szerint én hoztam zavarba – pedig csak ránéztem. Beszéltünk telefonon is, és még változatlanul nagyon jó hangja van, de valahogy még jobban simogatja azóta a fülem:) Eljött az adás-vétel napja, írta, hogy várja h újra lásson – nem különben én is így éreztem… Már mosolyogva, de adtam neki puszit, ha már ő olyan bátortalan volt múltkor, majd akkor jelzem én a szándékom és megölelt. Próbáltam csak az autóvásárlásra koncentrálni, de nem volt egyszerű, mert hát ilyen még nem történt velem: autó adás-vételi szerződés aláírás közben „valaki” simogatta a lábam…:) hát bevallom, hogy első reakcióként belerúgtam egyet… tudom, nem volt szép Tőlem, de egyszerűen vagy odaalélok az asztalra, vagy sikerül normálisan ezt lerendezni, utána lehet udvarolni, de addig bírjuk mááááá ki:) Aztán hát ez megvolt, jöhet az udvarlás – megsimogatta a derekam – sajnos nagyon rátalált arra a dologra, amitől be tudok indulni – ha fizikailag csak minimálisan érintkezünk. De szerintem ez valahogy minden nőnél elindítja a fantáziát… Beszálltam a sárkányba, első utunk a benzinkútra vezetett, mivel gyakorlatilag alig volt benzin az autóban, megitattam a lelkemet. Elindultunk haza – megláttam, hogy az autóban maradt a középső visszapillantón lógó plüss focilabda. Azonnal headset be a fülbe, hívtam a srácot, hogy hehe, valami nálam maradt – a plüsslabda, mégis hogy jutassam vissza (mondjuk eljön érte vagy én elviszem egy másik alkalommal…csak úgy záporoztak az ötleteim egy következő randi okaként) de aztán mondott egy jobbat: enyém maradhat örökre, ha láthatja még:) Nekem nem kellett több…:) Asszem egyértelműen kijelenthető: tetszem neki. Azóta smsezünk, telefonálunk – ő fesztiválon tengette mindennapjait – most regenerálódik. Meghívott vacsorázni, ami azt jelenti, hogy szombaton este már lesz közös élmény – kár tagadnom, hogy várom már nagyon. Régen voltam rendes randin – és végre elkel valaki az életembe, aki hát hogy fogalmazzam, hogy ne legyen erős – aki udvarol és néha mondd valamit, amitől jól érzem magam vagy egyszerűen ha gondol Rám. Csak a legnagyobb ellenállást az váltja ki belőlem, hogy B-vel túl sok a párhuzam. Mikor közölte, hogy mi a munkája és hol dolgozik, mondtam „azt ne” legyen lakatos vagy asztalos, de az ne… és de! De úgy döntöttem, hogy nem alapozhatom erre az életem… Tény, hogy „sajnos” eljutottam odáig, hogy várom, hogy írjon… ebből még baj lesz… de nem bánom, mert ez most nekem jó – van izgalom és bizsergés, ez kell nekem… remélem így is marad!
A szüleim nem kicsit néznek erre a dologra ferde szemmel, merthogy nem a szomszédba megyek el egy vacsiért – most úgy csinálnak, mintha ők nem lettek volna fiatalok és szerintem ha nagyon mélyre ásnánk, apáról lehetne hasonló sztorikat előszedni, hogy hova ment el egy szép estéért. Igyekszem elbűvölő lenni, bár szerintem azon a fázison már túl vagyunk…:)
Rájöttem, hogy nem lehetek magam ellensége: lehet, hogy ő több lesz az életemben egy vacsinál… remélem! Szombaton minden kiderül…remélem még lesz mit írnom róla, ezentúl nevezzük őt Z-nek…:)
Ezért az autóért nem egyedül álltam sorba, mert összességében jó áron árulta a volt tulajdonosa. De valamiért én hozhattam el az autót – ha annyit mondok, hogy működött a „kémia”!? :) Igen, hát mit ne mondjak, megtetszettünk egymásnak vagy hogy fogalmazzak… már telefonban részemről megvolt a bizsergés és ez csak fokozódott az elmúlt napok során.
Az egész ugye úgy indult, hogy egy hétfői napon véletlen megláttam a hirdetést a neten, kaptam a telot és a megadott számot hívtam fel – egy srác vette fel, iszonyat simogató mély hanggal szólt bele, megdumáltuk, hogy ő éppen hétfőn van szabin – más napokon vagy munka előtt reggel v este munka után tudom megtekinteni a „csodát” egy nyugat-dunántúli városban. Korán kell kelni – nem gond, hozzászoktam, megbeszéltük a másnap reggelt. Csörgött az óra, a telefon, megint óra, megint telefon – a szokásos reggeli tortúra, izgatottan kelek, de nem indulunk, mert apa nem jól van – mondtam, hogy ennek semmi értelme, mert az egy dolog, hogy vezetek, de azért hogy szenvedjen vagy neadjisten rosszul legyen, nem kell elindulni. Utólag kiderült, hogy az amúgy is vérnyomásproblémákkal küszködő apukámnál valami nem stimmel még az átlagnál jobban, így én eljöttem mégis dolgozni kedden és most jön a lényeg: felhívtam a srácot, hogy bocs, de a program lefújva, nem tudunk menni – majd holnap. De aztán holnap sem, mert éccsapa még mindig nem igazán van jól, már égett a képem, hogy a szerdait is lemondom, de írtam egy sms-t, hogy tényleg ne haragudjon, de nem tudok mit tenni, el kell halasztani az autónézegelődést. Visszaírt, írtam – elsmsezgettünk (nem is tudom, van-e ilyen szó) aztán egy közösségi portálon is megkerestem, mert azért nekem lényegesen könnyebb dolgom volt az ő nevével, mint neki az enyémmel :) Írtam neki, váltottunk néhány incselkedő üzenetet – végre megint valami, ami jó. Kiderült, hogy többen pályáznak az autóra, így aput megsürgettem – csütörtökön eljutottam odáig, hogy megsimogathassam a….z autót:) Imádtam, kellett nekem… és nem elhanyagolható tény, hogy mellesleg az eladója sem rossz :) Hihi!:) És már akkor volt fizikai kontaktus, csak nem lehetett látványos, mert apukám még a végén gyanút fogott volna – csak ilyen véletlennek tűnő apró érintések… az én kezem az ő kezéhez és édes kis egymásra mosolygások – semmi több. Aztán hazafelé úton írt sms-t, hogy eléggé zavarban volt, de reméli tetszett minden – az autó is és úgyis beszélünk még a szerződésről IS:) Hát igen, tetszett minden…szó szerint és vajon miről szeretne még a fiatalember beszélni velem??? Állok elébe:). Az autó formás, a tulaja kedves, rendes, van humora és nevetőgödröcskéje…:) Egész héten smseztünk, kiderült, hogy annyira zavarban volt, hogy akart puszit adni, de nem mert – meg hát nem tudta, hogy én akarom-e. Saját bevallása szerint én hoztam zavarba – pedig csak ránéztem. Beszéltünk telefonon is, és még változatlanul nagyon jó hangja van, de valahogy még jobban simogatja azóta a fülem:) Eljött az adás-vétel napja, írta, hogy várja h újra lásson – nem különben én is így éreztem… Már mosolyogva, de adtam neki puszit, ha már ő olyan bátortalan volt múltkor, majd akkor jelzem én a szándékom és megölelt. Próbáltam csak az autóvásárlásra koncentrálni, de nem volt egyszerű, mert hát ilyen még nem történt velem: autó adás-vételi szerződés aláírás közben „valaki” simogatta a lábam…:) hát bevallom, hogy első reakcióként belerúgtam egyet… tudom, nem volt szép Tőlem, de egyszerűen vagy odaalélok az asztalra, vagy sikerül normálisan ezt lerendezni, utána lehet udvarolni, de addig bírjuk mááááá ki:) Aztán hát ez megvolt, jöhet az udvarlás – megsimogatta a derekam – sajnos nagyon rátalált arra a dologra, amitől be tudok indulni – ha fizikailag csak minimálisan érintkezünk. De szerintem ez valahogy minden nőnél elindítja a fantáziát… Beszálltam a sárkányba, első utunk a benzinkútra vezetett, mivel gyakorlatilag alig volt benzin az autóban, megitattam a lelkemet. Elindultunk haza – megláttam, hogy az autóban maradt a középső visszapillantón lógó plüss focilabda. Azonnal headset be a fülbe, hívtam a srácot, hogy hehe, valami nálam maradt – a plüsslabda, mégis hogy jutassam vissza (mondjuk eljön érte vagy én elviszem egy másik alkalommal…csak úgy záporoztak az ötleteim egy következő randi okaként) de aztán mondott egy jobbat: enyém maradhat örökre, ha láthatja még:) Nekem nem kellett több…:) Asszem egyértelműen kijelenthető: tetszem neki. Azóta smsezünk, telefonálunk – ő fesztiválon tengette mindennapjait – most regenerálódik. Meghívott vacsorázni, ami azt jelenti, hogy szombaton este már lesz közös élmény – kár tagadnom, hogy várom már nagyon. Régen voltam rendes randin – és végre elkel valaki az életembe, aki hát hogy fogalmazzam, hogy ne legyen erős – aki udvarol és néha mondd valamit, amitől jól érzem magam vagy egyszerűen ha gondol Rám. Csak a legnagyobb ellenállást az váltja ki belőlem, hogy B-vel túl sok a párhuzam. Mikor közölte, hogy mi a munkája és hol dolgozik, mondtam „azt ne” legyen lakatos vagy asztalos, de az ne… és de! De úgy döntöttem, hogy nem alapozhatom erre az életem… Tény, hogy „sajnos” eljutottam odáig, hogy várom, hogy írjon… ebből még baj lesz… de nem bánom, mert ez most nekem jó – van izgalom és bizsergés, ez kell nekem… remélem így is marad!
A szüleim nem kicsit néznek erre a dologra ferde szemmel, merthogy nem a szomszédba megyek el egy vacsiért – most úgy csinálnak, mintha ők nem lettek volna fiatalok és szerintem ha nagyon mélyre ásnánk, apáról lehetne hasonló sztorikat előszedni, hogy hova ment el egy szép estéért. Igyekszem elbűvölő lenni, bár szerintem azon a fázison már túl vagyunk…:)
Rájöttem, hogy nem lehetek magam ellensége: lehet, hogy ő több lesz az életemben egy vacsinál… remélem! Szombaton minden kiderül…remélem még lesz mit írnom róla, ezentúl nevezzük őt Z-nek…:)
És szokásomhoz híven itt egy zene: Gossip - Heavy Cross - a csajnak nagyon nagy hangja van - tele energiával!... és én megint érzem ezt az energiát és lendületet magamban... végre:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése