Enyém... :)

Hát igen, nem kicsit hanyagoltam el a blog-írást, de bevallom, hogy merőben zajlanak az események, ami miatt pont lenne mit írnom, de éppen emiatt nincs időm – ez egy ördögi kör. De ezt most a cégnél történt nem kis botrányos dolgok miatt meg tudom törni - ma van időm írni, mivel se net, se hálózat, se iktatás, se kimenő levelezés nem működik – egy hete akadozva, de már második munkanapja totál le vagyunk blokkolva. Nem igazán tudom, hogy ez mennyire függ össze a vezérkari leváltással vagy csak az új internet szolgáltatás nem működik rendeltetésszerűen, de különösebben nem érdekel, csak ez az állapot így nem igazán szívmelengető egy internetfüggő számára.

Na, de a körülményeket hagyjuk, jöjjön, aminek jönnie kell! Az elmúlt két hét legfontosabb eseménye: megvettem életem első saját autóját (kép később). Én olyan nagyon boldog vagyok, hogy el sem tudom mondani – mint egy kisgyerek, aki új játékot kapott. Állítom, ha beférne az ágyamba, akkor vele aludnék:). Önmagában az, hogy isteni autótulajdonosnak lenni. A szóban forgó gépsárkány egy tűzpiros Seat Ibiza – egyenlőre sárkánynak hívjuk csak, de nem ártana neki egy tisztességes név… de imádom!!! 1.4es motorral… csak úgy száguldozom vele – természetesen a megengedett sebességhatárokat éppen annyira túllépve, amennyit a szóbeszéd enged, mert bevallom, ez most eléggé megkarcsúsította a bankszámlám – nincs szükségem egy 30.000 vagy annál magasabb összegű csekkre gyorshajtás miatt. Főleg ez a kis tény tart vissza attól, hogy szó szerint száguldozzak az utakon. De jó érzés, hogy oda megyek, ahova akarok, akkor jövök, amikor akarok – nem kis szabadságot ad Nekem! Erre volt szükségem, a függetlenség merőben hiányzik az életemből, mióta hazaköltöztem, de ebből egy kis szeletet most visszakaptam a vörös sárkány által. Eredetileg egy „fekete gyöngyöt” akartam, de mivel nem találtam megfelelőt – egyszerűen azokkal a kondíciókkal és paraméterekkel amikkel én kerestem autót, nem volt fekete színű. Aztán tágítottam a keresési feltételeken: jöhet a piros és sárga szín is. Na, így kötöttem ki ennél a szépségnél, aki mára már az enyém… és milyen jól tettem – de erről a következő bejegyzésben:)