Az első és legfontosabb: kicsit kevesebb, mint egy hónappal ezelőtt 26 lettem. De nem is a tény a fontos, hanem az, hogy a két drága kincs barátnőm meglepett egy tortával. Ennél szebb tortája szerintem senkinek nem volt még és nem is lesz.:)
Éppen a szülinapomra sikerült belőni egy klábestet a Vikiékhez. Mivel ez egy pénteki napon volt, ezért ugye a program délután a zumba volt és utána zuhi, lihegés és klábest. Mivel Andi kolléganő elkajabálta előtte egy nappal mindenkinek, hogy pénteken szülinapom van, nem mertem nem készülni semmivel, így K-nál sütöttem egy brownie-t és vettem hozzá egy vanília jégkrémet, ezzel honoráltam munkatársaimnak a köszöntést. Napközben hívott a Viki is, de persze nem voltam az irodámban és mikor már visszahívtam, már csak a Honival tudtam beszélni. Kiderült, hogy annyit akartak csak megérdeklődni, hogy megyek-e zumbázni. Mondtam, hogy nem tudom, majd meglátom: kedvem nem sok van, feleslegem annál inkább, úgyhogy elvileg menni kéne. De mivel megyek? Kocsival vagy újra bevállalom a bicikli adta lendületet? Háá’ 1-kor ki tudja ez megmondani, hogy 5-kor mihez lesz kedvem??? :) Lényeg a lényeg: kocsival vetődtem be zumbára, a csajok biciklivel és Bálinttal. Leszenvedtük a zumbát, Bálint addig futkozott és játszott, amíg mi alakot formáltunk és indulás haza. Általában akármennyire vagyunk elfáradva, azért mindig szoktunk beszélgetni mozgás után, de most rekord gyorsasággal széledtünk szét, semmi egyeztetés, csak hogy akkor megyünk valamikor.
Fél 10-re vagyunk hivatalosak ilyenkor, most is kb akkortájt mentünk fel a Vikiékhez. Szokásos indítás: vodkanarancs jöhet? Naná… Egy jó óra múlva indult a buli a hátam mögött: a Honinak jég kell, a Bálint éhes és szomjas – gyerekestől, poharastól kivonulás a konyhába. Hallok zörgést összevissza (vajon mit csinálhat a gyerek???) jégkopogás, hűtőajtó nyitás és zárás… és egyszercsak villany leolt, tüzijáték pattog és a Viki a kezembe nyomja a tortát: „folyik, folyik” :) Mintha az én kezemben nem folyna :)
Hát nem szép???? :) Én úgy meghatódtam, hogy jajj… annyira örültem neki, hogy el sem tudom mondani. A tüzijáték dőlt felém, a gyertya csúszott lefelé a krémbe, de az enyém volt és ők csinálták a saját kis kezükkel :) Úúúúgy örültem neki, hogy nem is lehet elmondani szavakkal :):):)
Amúgy ez a szépség egy 3 tojásos piskóta és egy málnás joghurtkrém rajta, aminek eredetileg meg kellett volna dermednie, de az arányokon a mellékelt ábra szerint finomítani kell, de nekem gyönyörű volt és nem mellesleg finom is. :) Aztán akkor mesélték el a csajok, hogy igazából azért volt érdekes mikor és mivel megyek, mert zumba előtt hozták össze a tortámat és a Vikitől együtt indultak biciklivel és ugyebár a papírforma szerint a Honi nem jöhet onnan, ahonnan a Vikiék. Állítólag a Honi nem találta meg a pontos receptet a krémhez, csak vitte a hozzávalókat (fejből) és közölte, hogy ebből kell kihozni a krémet. Ja és nagy volt az ijedtség, mikor megjelentem zumbán, mert féltek attól, hogy a Bálint elszólja magát, hogy a Honi zumba előtt Náluk volt… édesek nem??? :) Jó volt, annyira jól esett :) Ilyen barátokra van az embernek szüksége az életben :)
Az est végén a maradék tortát elvihettem haza és így nézett ki: mint egy öregasszony málnás somlóija:) Ehhez merőben hozzájárult természetes az is, hogy sikerült még pofára is ejtenem a maradékot a dobozba pakolás folyamata közben :) De ez az összehatáson nem rontott cseppet sem :)
Amúgy azóta a Honi boldogan újságolta, hogy megtalálta a pontos arányokat és hozzávalókat, mert ha minden igaz, ott a zselatin körül is volt némi nézeteltérés… mintha azt emlegette volna, hogy tortazselét vett és nem zselatint. És míg el nem felejtem: otthon a maradék megevése közben kizárólag elismerően nyilatkozott a családom: ügyesek voltatok csajok :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése